Köztudottan konzervativ vagyok. Igen, ilyen is van a melegek között - sose tagadtam, felvállalom hitelesen. Vagy azért, mert vallásos családból és mezővárosról származok, vagy azért, mert magyar vagyok, netalán azért, mert a közismerten lemaradinak titulált Kelet - Közép Európából származom - fene tudja. Mindenesetre a tolerancia szintem nem olyan tág, mint ahogy azt a meleg aktivisták mainstream vonala elvárná - és el is várja - tőlem. Én ezzel együtt tudok élni. Az elmúlt évek alatt azért sokat változott a tolerancia szintem is - hét éve még egy travesztit ha megláttam Kolozsváron, az egykori Nera
szórakozóhelyen, megbotránkoztam, ma már természetesnek vettem, hogy Lipcsében egy nőnek öltözött férfi babakocsit tol. Mégis: Conchita Wurst nekem sok(k).Nézzük miért.
Amit az osztrák énekes üzenni akart, értem. Azt is tudom, hogy ez az egész egy középszerű, popslágerekről és óriási pénzekről szóló marketing - fogás. Conchita szándékosan jelent meg ebben a szinte krisztusi, messianisztikus ruhába. Arca ártatlan, fiatal, kisimitott, szakálla mű és túlságosan tökéletesre szabott, hangja éteri, csillogása pokoli és egyszerre angyali. Mint egy Főnix - madár. A zeneszöveg - bár tartalmaz néhány furcsa metaforát, mint például a Főnix madár feltámadása - egyszerű és közérthető, az üzenet mindenki számára átmegy: új korszak van ébredőben, ahol a másság, a nemek, a szexuális tabuk és határok eltünnek. Conchita nem egy személyként, hanem egy üzenetként áll és kérdi, hogy elfogadják -e. Aztán jön a népdübörgő válasz, hogy igen, igen. Megnyerte a versenyt, olyan országoktól is maximális pontszámot kapva, mint Románia!
Másnap aztán a facebookon elindul a mémgyár, a sajtóban a botrány, az egyházban a felháborodás és az utcákon más se hallani, mint Conchita nevét furcsábbnál furább módon: szakállas nő, buzi, hülye picsa, traveszti, transzexuális, meleg nő vagy "lény" (Magyarok Világszövetsége!).
Nos, ebből is lászik, hogy valami bűzlik a dologban. Hogy is van az, hogy mig a szavazók óriási pontszámmal nyertesnek kiálltották ki, addig a valóság más képet mutat? Kik szavaztak akkor? Hol van az a Románia, aki maximális pontszámot adott? Fogalmam sincs. Mert tény, hogy szépen hangzik a toleranciának ez a dimenziója, ahol szakáll, nő, férfi, meleg és nem - meleg "minden mindegy" (es ist mir wurst), de a valóság sajnos még nem tart ezen a szinten. Conchita úgy robbant be a köztudatba, mint egy üstökös és az üzenete is. Nyugaton ez már csak egy aprócska nüansszal több, mint a hétköznapi valóság - de mifelénk mégfényévekre áll a valóságtól, pont emiatt az üzenete veszélyes. Veszélyes azért, mert amit lassan felépitettek a meleg aktivisták, azt most ő lerombolja. A melegek ismét tangában flangáló, aranyruhás se nő se férfiként szerepelnek a köztudatban. Mert hát ő elvileg meleg - legalábbis nyilatkozataiban ezt állitotta (melyet később travesztiként, majd transzexuálisként is módositott). Egy olyan társadalomnak, amelyik nincs tisztában még ezekkel a fogalmakkal, nagyon veszélyes egy ilyen éles üzenet. Ahogy 10 éve botrányosnak hatott a meleg parádé, úgy hat most Conchita. Tiz év múlva már ő sem lesz "botrányos" és nem fog Romániában sem olyan reakciókat kiváltani, mint amit most.
Példának okáért nézzük a saját családom esetét.
Rég tervezem, hogy comming outoljak a nagy család előtt. Ide még nem jutottam, vártam a "megfelelő" időpontot...párkapcsolatot, békésebb családi viszonyokat, gazdasági válság hiányát...de valami mindig jött. Most például Conchita.
Ebédnél nagynéni, fia, felesége és 18 éves unokatesóm ül jómagammal. Szóba jött az Eurovizió is., ami hamar családi vitát váltott ki. Nagynéném, aki 60 fellett jár, elmesélte, hogy vasárnap a templomban a papné azt hirdette, hogy "Európa beteg" mert egy ilyen lényre szavazott. Nagynéném kissé furcsállva mesélte ezt, majd hozzáteszi: "de hát ha Isten ilyennek teremtette szegényt, akkor nem kellene igy beszélni róla, mégis ember ő is". Nocsak, hoppá - hoppá. Ki gondolta volna ezt! Felcsillan a remény, hogy talán előtte mégis jó lenne előbújni.
Erre jön a harminc évvel fiatalabb, ortodox vallású, szigorú meny. Felidézi Sodoma és Gomora esetét - szó szerint - és egyértelműen kifejti, hogy ez az egész Eurovizió azt szolgállta, hogy a homoszexualitást (úgy ejtette ki, mint valami leprás szót) terjeszti és a másságot elfogadtassa, eltörölje a család, mint nő és férfi kötelékének fogalmát. Ez bűn és ezt nem engedhetik meg Romániában. A 18 éves (!) fia nagyban bólogat és undorral hagyja jóvá, hogy valóban, ez nagyon durva dolog és a család szentségét nem szabad ilyen förtelmes lényeknek eltorzitania....
Nos, ez volt az ebédem otthon. Ilyen család vár, ha hazamegyek. Conchita ismét túl nagy falat volt nekik is, nekem is.
Ahogy a felvonulásokról is azt tartom, hogy lassan és óvatosan kell bevezetni (lásd a sokkal szelidebb, kultúrális közegben eladott pesti méltóság vonulások népszerűbbek kezdenek lenni, mint a hivalkodó Pride), úgy Conchita üzenetét is másképp kell tállalni Hollandiában, Dániában és másképp Romániában. 50 év mentalitást egy 25 éves cérnavékony gyerek nem fog megváltoztatni. Még krisztus - szakállal sem.
