Csók vagy kézfogás?

A meleg világban szinte univerzálisan elterjedt jelenség, hogy ha két meleg találkozik - történjen az Pesten vagy Rómában - arcon csókolják egymást és nem fognak kezet. Erről elmélkedjünk egy kicsit. 

Az emberek évzázadok óta ezerféle módon köszöntik egymást ha talákoznak. Az arccsók régi hagyomány, a

sémita kultúrákban (zsidók, arabok) teljesen természetes ma is, hogy viszonylag idegen emberek is igy üdvözlik egymást. Máshol az adott személy társadalmi - szociális szerepköre határozza meg azt, hogy fejet hajtva, szemébe nézve, kezet csókolva vagy más módon köszöntenek valakit. Európában a férfiak körében a kézfogás terjedt el és lett univerzális köszöntési móddá. Mivel állandóan ezt láttam és gyakoroltam gyerekkoromban és azt követően is, nekem is ez tűnik még most is a legtermészetesebbnek, találkozzak akárkivel - meleggel vagy heteróval - az első, ösztönös reakció, hogy egy határozott és erős kézfogással üdvözöljem. Nekem ez a legjobb módja még mindig annak, hogy energiákat közvetitsünk egymás felé és érezzem a találkozás lényegét. Emiatt is szörnyen furcsa nekem, ha melegekkel kell találkozzak, akik soha nem fogják meg a kezem vagy legalább helyette átölelnének (a másik módja az energiaátadásnak). Ehelyett sokan a túlságosan ridegnek tűnő arccsókkal üdvözlik egymást, aminek a lényegét sose értettem. Nem a mi kultúránk része és nem is érzem annyira személyesnek, bensőségesnek. A már emlitett kultúrkörökben ezt az idegenek is gyakorolják

egymás között, barátok és a család esetén öleléssel is párositják, hogy jelezzék a találkozó bensőségesebb viszonyát. 

A meleg világban ezt a szokást őszintén, kissé "diváskodásnak" tartom és felesleges nyüszögésnek. Férfiak vagyunk akkor fogjunk szépen, erősen és határozottan kezet vagy öleljük át egymást, hisz igy a leghatásosabb a találkozás örömének átadása. 

"Fétisek" és végletek

Elég sok komoly dologról irtam már ebben a blogban, illik már valami "lazább" témáról is irni itt. Például arról, hogy ebben az egy, másél hónapban amit egy nagyon kicsi, a meleg élettől mondhatni teljesen "mentes" városban, Gyulafehérváron töltöttem milyen "fétisek" bújtak ki belőlem. Nem kell ezt a szót most a szó legszorosabb értelmében értelmezni, nem fogom feltárni legintimebb vágyaim és erotikus fétiseim (olyanok is vannak természetesen). Két olyan ösztönszerű vonzalmamról beszélek, amely egymástól teljesen távol áll, sőt, mondhatni teljesen ellentétes egymással mégis vonz. Ez is bizonyitja, hogy kissé végletes ember vagyok, de leginkább azt, hogy az emberi szexualitás nagyon kemény dió, érdekes lecsó, amibe sok minden belekerült.

Ebben a csöpnyi városban, ahol az internetes társkeresőn naponta 10 -15 ember van online, állitólag megvannak a melegek titkos találkozóhelyei. A "meleg topográfiáját" a városnak sem időm, sem kedvem nem volt feltárni, a rövid idő miatt amit itt töltök teljesen felesleges. Ellenben két fiú is múzsám lett ebben az egy hónapban. Az egyiket minden reggel nyolckor, munkába menet láttam a Vauban vár egyik hidjáról letekintve. Munkára készült, a külső várfal előtti útat épitette társaival. A fiú nyári munkás, fiatal, meglehet egyetemista vagy munkanélküli 20  -23 körüli adonisz. Zöld, testresimuló nadrágja, kecses dereka, szép mellizma, kockahasa, erős karjai igazán üditő látványt nyujtottak reggelente. Délben, amikor ebédszünetben végigloholtam a hidon, akkor már félmeztelenül dagadtak az izmai a tűző napon, a súlyos kövek terhe alatt. Egy ilyen fiú valami miatt mindig a titkos vágyálmaim között szerepelt: szellemiekben, intellektuálisan lehet (persze egyáltalán nem bizos) hogy nem tudna társam lenni és az unalom hamar beállna közöttünk. De a fizikai vonzalom, a fétisszerű perverzió, hogy egy ilyen fiú mit művelhet az ágyban...elég élesen megmozgatta a fantáziámat.

A másik fiú ennek teljesen ellentéte, mondhatni véglete. Fiatal, szinte gyermekien naiv arca, gyönyörű kék szemei, intelligens, mély tekintete, kicsit szégyenlős szempillái már első tekintetre különlegessé teszik. Gazdag, nagyon gazdag család sarja, de státuszával fiatal kora (20 éves) ellenére nem hivalkodik, sőt. Bár egy sztereotipiáktól nem mentes országból érkezett Romániába, műveltsége lenyügöző: klasszikus zenétől a latin irodalomig,olasz  filmművészettől Blake irodalmáig mindenről tud érdemben társalogni. Olyan szellemi orgazmusokat okozott a vele való beszélgetés, amit kevés ember tud nekem nyújtani. A tény, hogy ezt ilyen fiatalon képes nyújtani pedig egyenesen szexy, vonzó, "dögös". Benne nem a fizikai szépsége (bár az arc nekem mindig fontos), sokkal inkább a rendkivüli műveltsége, finomsága, szinte nemesi vonásai fogtak meg. Mig a másik fiúval vad éjszakákat, durva kalandokat, elemi ösztönöket tudnék felszabaditani, vele gyöngédséget, szeretetet, szellemi orgazmust is nyújtó kapcsolatot lehetne elképzelni.

Mondhatni, ők az "ideális" társ yingje és yangja. A lehetetlen, amire persze a valóság ritkán, nagyon ritkán ad valós (és fontos: meleg!) példát. De hála az égnek, az emberi fantázia határtalan és szabad. Amig nem jön egy pasi, addig maradjon a fantázia éles és vidám:)