A planetrómeó jelenségről

"Álmaid férfiját keresed vagy csak letepernél valakit? A részletes keresőnkkel biztosan megtalálod akit keresel. Ingyen, korlátok nélkül. Sosem tudhatod, hol botlasz bele az Igaziba!" Ez a hirdetés áll a legnépszerűbb meleg társkereső honlapján. Első évesen még én is az álompasiért regisztráltam, aztán a sok névtelen, adat nélküli, kép nélküli profilt látva kissé visszahátráltam. Az egykor Németországban nagy sikerrel elindult oldal leginkább az egyéjszakás kalandokat szolgálja. Persze, mindenki vágyik többre is, de hát milyen kényelmes felmenni a virtuális piacra, ahol kilók, szemszín, hajszin, magasság, farokméret és ágyban űzött szokások szerint is lehet pasit keresni. Kolozsváron és közvetlen környezetében becslések szerint 200.000 férfi élhet (egyetemistákkal és éppen itt tartózkodókkal együtt). Ha a statisztikáknak hinnünk, akkor legalább 5 - 10% kellene az LGBT csoportba tartozzon. Ez 10 - 20.000 embert jelent. Ennek ellenére Kolozsváron 1600 profilt találunk. Ez még nem kétségbeejtő, hisz az 50 feletti generáció nem itt található, ráadásul pozitív dolognak is felfoghatjuk, hogy 2010 óta megduplázódott a profilok száma és Kolozsvár Románia második számú meleg központja lett Bukarest után (ott 6000 profil van). Többségük máshol találkozik (parkok, házibulik, régi barátok társaságában). A tartós párkapcsolatban lévők sem ülnek ott, hisz nem igazán látják értelmét, hisz többségük nem is ott találkozott (igaz, akad néhány nyílt kapcsolatban élő pár, aki harmadikat keres néhány éjszakára vagy többre). Kik maradtak tehát? Azok a szinglik (többségében 18 - 35 év közöttiek) akik napi internethasználók (akad néhány szellemprofil is, amelyet hónapok óta nem használtak). A rómeóról készített statisztikák persze szinte irrelevánsak, hisz nagyon sok felhasználó több profilt is készít (kép és adat nélkül) vagy távolabbi kisvárosok is Kolozsvárra regisztrálnak: mégis, itt nagyobb a felvevőpiac. Nagyon érdekes jelenség - és a nemzetközi statisztikáktól radikálisan eltér - hogy a kolozsvári profilok 40% -a nem melegeké (legalábbis önmagát másképp - biszexnek, transzneműnek vagy nem kommentálja - határozza meg). A fiatal kolozsvári meleg tehát választhat: vagy elmegy a klubba (egyetlen szórakozóhely, amelynek hangulata és törzstagjai nem mindenki ízlésének felelnek meg - és most nagyon visszafogtam magam) vagy öreg módon próbálkozik parkokban, házibulikban, barátok útján meleg ismerősöket megkörnyékezni vagy....marad a rómeó. Elkészíti profilját - elvileg úgy, hogy az önmagából adjon valamit - és vár, próbálkozik. Mindig csodálkozok azokon az embereken, akik arckép helyett a feneküket vagy a farkukat teszik ki. Céljuk persze egyértelmű, nincs is ezzel semmi baj, másra is rájön néha a kefélhetnék...de miért kell pont a fenekeddel köszönni? Kissé seggfejszagú a dolog. A másik véglet: a néma profil. Misztikus, persze vonz az idegen, az ismeretlen. Jó figyelemfelkeltő lehet....de a paranoid diszkréció szaga azért erősen kering a dolog mögött. Se kép, se adat, se leirás...legfeljebb az ágyban gyakorolt szerep és a farok mérete. Tuti biszex. Persze, vannak igazán aranyos profilok: decens képekkel, rövid, de frappáns leírással. Az már csak rezonancia kérdése, ki éppen mire vágyik és kit vonz be a nagy kékségben...

I. bejegyzés: hogyan lettem én meleg?

A viszketősen heterós kérdést természetesen nem véletlenül tettem idézőjelbe, magam azt vallom, hogy meleggé nem leszünk, hanem legfeljebb beleszokunk egy állapota amelyre genetikai hajlamunk determinál. Ennélfogva azt is mondhatnám: úgy lettem meleg, hogy megszült anyám. Ez persze nem egészen így történt. Minden bizonnyal, ha egy harmonikus családba születek, ahol Freudnak nem lett volna könyvtárnyi irodalomra való anyaga, akkor legfeljebb biszexuális lennék, hisz genetikailag ugyan lehet hogy hordozom a "meleg gént" (Xq28 - Hamer 1993), ettől azonban még csak hajlamos lennék arra, hogy férfiak után futkározzak. Meleggé "metamorfizálódásomban" bizonyára nagy szerepet játszott apám - és úgy általában - a szellemileg jelenlevő férfi teljes hiánya a családban és gyermekkori környezetemben. Anyám hiánya már más lapra tartozik, erről később beszélünk. A nők begyes tumultusa a gyermekkori melegágynál ahhoz vezetett, hogy négy éves koromban Erdélyi Ganümédész barbie babáért sírdogált a rendszerváltást követő első évek kissé kongó - bongó boltjaiban. Halovány emlék ugyan, de 4 -5 évesen valamilyen szörnyű gyerekbörtönben (azt hiszem bölcsőde vagy óvoda volt a neve) a délutáni alvások végén az egyik fiúcska rendszeres pucajátékát figyeltem meglepő érdeklődéssel. Első olvasmányélményeim között a Batman és a Superman képregények magyarországi kiselejtezett, vagy ószeren vasárnap beszerzett példányai szerepeltek - természetesen hatalmas boxerekben feszítő szuperhősökről van itt szó. Ötödikes koromban, amikor először maszturbáltam már a padtársam volt az inspiráció forrása, igaz valami furcsa, megfoghatatlan kép formájában. Azt hiszem nem képzeltem el meztelenül. Hetedikes lehettem, amikor az akkor berobbant kereskedelmi csatornák szombat esténként még hevesen vetítettek az erotikus filmeket...soft pornót, fogalmazzunk így. Akkor már egyértelmű volt, hogy bár a néni szépen ugrál és lógnak ám hevesen a bögyei, a férfi izmos teste, karja, feneke és erős állkapcsa sokkal inkább felizgatott. Még akkor sem vettem a lapot, édenkerti vakságban afféle aszexuális identitással éltem 17 éves koromig. 11. osztályban aztán megnéztem a Brokeback Mountain (Túl a barátságon) című filmet. Felkavart a kettős életet élő férfi toposza, megrémített a boldogtalanságnak, fájdalomnak, bujdosásnak, félelemnek ez a filmvászonszerű, de mégis akkor annyira reálisnak ható ereje. Akkor tudatosult bennem, hogy egy ilyen élet, egy ilyen alternatíva áll vagy állhat előttem. Akkor tudatosult bennem, hogy meleg vagyok. Az élmény olyan volt, mint egy villlámcsapás: döbbenet, félelem, de eksztatikus felszabadulás - élmény is járt hozzá. Napokig bőgve aludtam el, majd lassan elmúlt ez a furcsa érzés. Megérkeztem önmagamhoz. Azóta keresem a fiúk, férfiak társaságát. Azóta próbálom önmagam valódi énjét megtalálni. Így "lettem" én meleg. http://www.youtube.com/watch?v=1QdJt9E-f2A&feature=fvst