Önbecsülés és a hasizmok

Marlon Teixeira - 9,99.

Legutóbbi biszexuális férfival eltöltött fél évem alatt nagyon sok kellemes élményben, játékban is volt részem. Az egyik közösen kialakitott és nagy élvezettel gyakorolt butácska játékok egyike az volt, hogy sétálva Kolozsvár utcáin 1- től 10 -ig osztogattuk a "jegyeket" a pasiknak: volt aki a szép arcáért, mások a formás fenekéért, mig akadt aki az összhatásért nyerte el a jónak minősülő 9 -est vagy akár 9,5 -et. A tizest meghagytuk az isteneknek. Érdekessége volt ennek a sajátosan játszmázós viselkedésnek, hogy önmagunkat is osztályoztuk...nyáron engem 7,5 - 8 -asra "becsült" az exem, én őt ugyanennyire. Ez elsősorban a fizikai adottságainkra vonatkozott. A kapcsolat végén én továbbra is 8 -asnak láttam őt, ellenben én 6,5 lettem a szemében....

A tanulság a történetből ellenben nem az, hogy a tél nem tesz jót a számadatoknak sem, hanem rámutat arra, hogy milyen módon befolyásolja a testképünk az önbecsülésünket és forditva. Sem én, sem az exem nem voltunk önmagunkkal - legyen szó itt a testképünkről vagy akár az énképünkről - megelégedve, kibékülve. Ő  az arcában, lábszárában látott "javitanivalót" (ami ellenben nekem fel se tűnt, mert nagyon szerettem) én pedig a hasamon, felsőtestemen éreztem mindig, hogy lenne mit javitani. Mindkettőnk tudatát mélyen befolyásolta és mint egy vakot irányitotta a test kultusz, a fizikai tökéletesség meleg világban talán még inkább hangsúlyozott jelensége. A társkereső oldalakon ha ritkán feltűnik egy arányos, kisportolt, kőkemény hasizmokkal feszitő fiatal fiú, azonnal a figyelem középpontjába kerül, sakáltanyává válik a virtuális közösség. De nemcsak a meleg világ, a teljes divatipar a testkultuszra, a fizikai szépség és tökéletességre helyezi a hangsúlyt olyan mértékben, hogy elfelejtik, hogy az emberi értékrend és önbecsülés nem a hasizmoktól kezdődik  - de különösen nem ott ér véget! Mert tény és bizonyitott jelenség, hogy "mens sana in corpore sano" azaz saját testünk figyelése, tisztelete fontos az életben, de ez is elsősorban lelkünk állapotát tükrözi. A kóros kövérség és soványság egyaránt pszihoszomatikus jelek, amelyek nemcsak a genetikában, de a pzihológiában is kutatandó témák. 

Marcellus szobra, Louvre

A meleg világ testkultuszában elfelejtették mára azt, hogy a "melegség" őshazájában, az ókori görögöknél valóban létezett az esztétikai és filozófiai magasságokba emelt fizikai szépségnek egyféle kultusza, de ehhez szervesen társult az is, hogy a tökéletes testű ifjak erkölcsös, rendes állampolgárok, követendő férfiak legyenek ha megérnek. A meleg világban az önbecsülés a hasizmoktól kezdődik...akinek pedig eleve rosszul áll az önbecsülése és a testképe, az a meleg világban nagyon nehezen fog tudni mozogni, hisz leépül az is, ami megvolt. Ha én is és az exem is átértékeltük volna önmagunkat és az önbecsülésünk a helyén lett volna akkor kialakulhatott volna a párkapcsolatok egyetlen működő sémája: én sem vagyok tökéletes, te sem vagy az, de  én magamnak és te nekem 10 -es vagy! Tökéletes.  Ellenben saját magunk önbecsüléshiánya és nagyrészt a meleg világ testkultusza kialakitotta azt amikor már "te sem vagy jó és én sem vagyok jó"....Innen már csak lefele mehetett az út. 

Ha megértjük azt, hogy elsősorban én kell magam 10 -esnek látnom és szépnek, sőt, gyönyörűnek, hisz akkor egyrészt el tudom fogadni, hogy a másik is szépnek lát (magyarán nem futok el a szerelmestől), másrészt eleve nem emelek piedesztálra egy másik embert, hisz  én is vagyok olyan szép, hogy ne kelljen a másikat istenitenem.  

Mi van ha egy meleg szakállas?

A meleg világban - különösen az internetes "társ"kereső portálon igen nehéz ismerkedni - legalábbis nekem.  A profilban akármilyen szöveget is ir az emberfia, a többség ügyet sem vet rá, csak az számit hogy milyen képed van, netalán mit ir a testtipusnál, farokméretnél. Ha nem vagy atlétikus és nem XL akkor már elég rossz esélyekkel indulsz. Ellenben ha szakállad van....

Tegnap az egyik barátommal éjszakába nyúló beszélgetésünk során erről a témáról is igen sokat beszélgettem, igy kerül ez most közlésre itt. Arról beszélgettünk, hogy a mai világ elnőiesedőben van. Az alapvető női principiumok váltak uralkodóvá. Ez abból a szempontból jó, hogy az agresszivitást, a mások feletti dominanciát és az elnyomást átveszi az empátiára és kedvességre épitő emberek társadalma. A mai apák - mondta a barátom - sokkal kedvesebbek, odaadóbbak, "apásabbak" mint 20 - 30 évvel ezelőtt. Ilyen szempontból valóban, a férfiak társadalma jó, hogy elnőiesedik. Ennek további velejárója még, hogy egyre többen adnak a ruházatukra, öltözködésükre és az ápoltságukra is. Ám, szerény véleményem szerint a mai férfimodell (mondjuk úgy: ideál) kezd átmenni a másik végletbe. Ha szemfülesek vagyunk a Iulius Mallban vagy néhány konditeremben, lábukat epiláló, teljesen szőrtelenitett, szemöldöküket kiszedő férfiakkal (megjegyzem: heteró) találkozunk. A "szőr" és a szakáll ma már szinte egyenértékű jelenség lett az ápolatlansággal. Természetesen, valóban kellemetlen ha bizonyos nemi szervek környékén, vagy hónalj alatt az ember egy trópusi erdővel szembesül, netalán a hatalmas duhajkodásban a szőrcsomókban nem találja a másik ajkát. Ellenben egy rendezett, szépen megformált, rövid szakáll, esetleg borosta szerintem nagyon szexy és kivánatos. Izgató látványában, érintésében a háton, az arcon, a csókban. 

Jómagam sem viselek naponta szakállt és nem sorolom magam a meleg szubkultúra "bear" (medve) kategóriájában sem. Testalkatom és eleve, az életmódom sem ilyen. Mégis, amit a kolozsvári melegek között is nagyon gyakran megfigyeltem, a szakáll annyira "taszitónak" hat a meleg világban, hogy kissé kétségbeesek, amikor emiatt utasitanak vissza. Én mégis úgy érzem, hogy ez identitásom része és szűk határok között tudnék fél centiben mondjuk kiegyezni ha netalán ezen múlna egy komoly kapcsolat. 

Bár az már eleve gyanús, ha egy komoly szándékú úrfi csak azért nem akar engem, mert szakállam van.... 

Öltözködés és a melegek

Igecsak elterjedt nézet, hogy a meleg férfiak divatmániások, imádnak vásárolni, állandóan a mallokban ülnek és egytől - egyig divatdiktátorok. Nos...ezt a tévhitet én elsősorban a saját magam példájával tudom ellenpéldázni, hisz fél órányi séta és nézelődés után én megunom a vásárlást, legyen szó ruháról vagy cipőről. Talán csak a könyvesboltok képeznek kivételt ahol fél óránál több időt el tudok időzni. Azok a melegek, akikkel nekem közelebbi kapcsolatom volt, vagy barátaimnak mondhatok sem öltözködnek feltünően, kirivóan sőt, többségük hozzám hasonlóan inkább a kényelmet, pragmatikus megoldásokat és nemegyszer az árakat figyelik. Az talán igaz ellenben, hogy a melegek valóban fejlettebb szépérzékkel vannak megáldva, kreativabbak és szabadabban kifejezik véleményüket divatról, öltözködésről és esztétikáról mint egy heteró férfi. A kolozsvári meleg társadalmat végigtekintve azonban kijelenthetjük, hogy egy jelentős részük teljesen "straight acting" azaz heterós öltözködésű, megjelenésű, magyarán, ugyanolyan szürke és hétköznapi megoldásokat és energiákat fektet az öltözködésbe mint heteró társaik. Az a kisebb réteg, aki mégis ad az öltözködésére és valóban kellemes megjelenést tud adni önmagának valóban órákat tölt mallokban, turkálókban vagy vásárlással különböző üzletekben. Még kisebb azoknak a száma a kolozsvári melgek körében is - általában ők már a divatbuisness aktiv tagjai - akik extravagáns és kirivó öltözködést és stilust választanak önmaguk kifejezésére.

Érdekes élménynek mondható egy tavalyi vendégem véleménye. Várostúrát tartottam egy New Yorkból érkezett meleg pasinak. Megjelenésében, arcvonásaiban férfias, karakán volt, ám öltözködése magasan kitűnt a kolozsvári szürkeségben. Erősen V-  kivágású, vékony, fehér póló, két három fából faragott lánc (afféle gyöngysor vagy mifene), nagyon szűk nadrág, szép cipő, néhány gyűrű (ez elmaradhatatlan egy "igazi" melegnél). A pasi valóban igen kirivó  volt mellettem de a kolozsvári kavalkádból is kissé kitűnt. Próbáltam kevésbé feszült lenni, valami miatt ha egy, a melegségét ilyen extrém módon kifejező férfival kerülök a nagyközönség elé akkor elfog egy feszült érzés, afféle megfelelési kényszer vagy egyszerűen csak a hagyományos társadalom bélyege, amit nehezen tudok levetkőzni. Ezt sajnos ő észre is vette és egy kávézás közben meg is jegyezte, hogy néhány kolozsvári napja alatt konstatálta, hogy az itteni meleg közösség nagyon strainght acting, szerényen és visszafogottan, konzervativan és elég szürkén öltözik, igaz, találkozott ellenpéldával is, de a többség számára az ő stilusa "kirivó". 

Ez érdekes példa volt, hogy mekkora szakadékok tátonganak egy húszmilliós metropoliszból jött meleg és a mi kis Kolozsvárunk meleg világa között, de általánosan véve, a romániai férfidivat fejlődésének és változásának igényét is hangsúlyozza ez. Igaz, kezdeményezések vannak, de a valós helyzet még igencsak eltér ettől. 

Néhány kép és öltözet, amiben én is jól érezném magam. Már csak az akaratot kell megszerezni hozzá, a turkálók világában ma már a pénz nem lehet kifogás az izléses és kellemes megjelenésre.