A leghiresebb orosz melegek

Oroszország, a "nagy medve" mindig is a végletekről volt híres. Monumentalitásával, grandiózus erejével, végeérhetetlen síkságaival és embertömegével tudott a történelemben minden ellenségével dacolni. A regényirodalom jól mutatja, milyen mentalitás élt és jellemezte a XIX - XX. századi orosz embert, amelyre -  minden sztereotípiájától függetlenül -  napjaink valóságban is találunk élő példákat. Az előítéletek, megbélyegzés, kirekesztés és embertársaink elleni undorra a legmélyebben megfogalmazott képet az orosz - zsidó emigráns szülőktől származó Bernard Malamoud fogalmazta meg a Mesterember című regényében. Ott, a melegszívű, vodkába menekült melankolikus orosztól a vad és tébolyult erőket szimbolizáló karhatalomig minden alaptípust megtalálunk, akik az orosz történelem folyamán nemcsak a nemzeti, etnikai kisebbségek, de a melegek és más LMBTQ csoportok ellenségei voltak. Mivel Oroszországban ismét aktuálissá vált az 1832 -ben elfogadott muzhelozhstvo, azaz a homoszexualitás minden formájának állami szintű tiltása, minden melegnek fontos most, hogy vigyázó szemét Moszkvára vesse és ahogy csak teheti, segítse orosz sorstársait. 

Gogol

Jómagam azzal, hogy bemutatok néhány neves személyiséget az orosz történelemből, akik nélkül kevesebb lenne az európai civilizáció és akik mind melegek voltak. 

Nyikolaj Gogol (1809 - 1852) az orosz drámaírás egyik legnagyobb alakja. Jellegzetes stílusa meghatározó hatást gyakorolt a XIX. századi európai irodalomra, ahogy többen fogalmaztak: "mind Gogol köpönyege alól bújtunk ki". Gogol köztudottan meleg volt de vívódása és fanatikus vallásos kötődése miatt soha nem mert az irodalomban megjelenített homoerotikán túllépni. Hatása azonban érezhető a XIX. századi orosz meleg szubkultúrában. Számos követője akadt az orosz meleg irodalomban is. 

Nijinsky, a szexszimbólum

Konstantin Leontyev (1831 - 1891) kozervativ politikus, filozófus. Elsőként fogalmazta meg filozófiai irásaiban Oroszország, a kelet és a nyugat között hezitáló nagyhatalom kultúrpolitikai identitását. Kőkemény filozófiai elvei ellenére, ő maga nyiltan biszexuáls volt. Jó kapcsolatot ápolt a kor több meleg és biszexuális párjával és neves személyiségeivel is. 

Szergej Gyagilev (1872 - 1929) az orosz balett atyja. Társulatával bejárta a világot és megalapította a ma már közfogalommá vált orosz balettművészetet. Iskolateremtő munkássága azonban nemcsak a szakma terén valósult meg: szeretői között találjuk az orosz balett fenegyerekét, a rendkívüli tehetségéről és fizikai szépségéről híres Vaslav Nyizsinszkijt is, aki a XX. század elején valódi szexszimbólum lett úgy Oroszországban, mint külföldön. 

Mikhail Kuzmin (1872 - 1936) az orosz költészet ezüst korának vezető személyisége. Nemcsak verseket és zenét alkotott, de regényeket is irt. Ő az első az orosz irodalomban, aki egy teljes regényt (A szárnyak, 1906) szentel a homoszexualitásnak (elemzés: itt).

A sármos herceg

Szergej Alexandrovics Romanov nagyherceg (1857 - 1905) III. Sándor cár testvére, a Romanov család legmutatósabb férfitagja. Bár a cári család tagjaként a tradicionális ortodox elvek szerint élt, a pétervári meleg szubkultúrából is kivette a részét. Számos korabeli hir szól arról, hogy a nagyherceg férfiakkal is hált. 

Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840 - 1893) az orosz romantika legjelentősebb zeneszerzője. Munkásságát felesleges bemutatni, egyike a legnépszerűbb orosz muzsikusoknak. Bár megházasodott, házassága boldogtalan volt, felesége válólevelét örömmel fogadta. Több neves szeretője is ismert. Már fiatal korában megismerkedett Alexander Apuhtyin költővel, akivel éveken át volt intim

Csajkovszkij

kapcsolatban. Homoszexualitása hirnevével együtt egyre nagyobb terhet jelentett számára, féltve őrzött titkává lett. Csak Szentpétervárt, Firenzében és Nizzában élhette ki titkos vágyait, amelyek több művét is inspirálták. Halálának oka ismeretlen, többen kötik titkolt melegségéhez, fertőzésekhez is. 

Szergej Eisenstein (1898 - 1948) az orosz és egyetemes filmtörténet jeles alakja, a montázs atyja. Ahogy több korabeli orosz sorstársa, úgy ő is csak visszafogottan és főleg külföldön tudta megélni melegségét. Berlini látogatásai során megrémült a weimari köztársaság túlfűtött és az orosz ortodoxizmus hatása alatt állók számára túlságosan merész meleg élettől és attól kezdve elnyomta érzéseit. Műveiben ennek ellenére többször találunk homoerotikus jelenetet (a Rettegett Iván második részében az Opricsniki lakománál például).

Eszenin, a zseni

Szergej Eszenin (1895 - 1925) az orosz költészet ifjú titánja. Népszerűsége töretlen máig. Bár nem biznyitott, de többen homoerotikus hangzásokat vélnek bizonyos verseiben felfedezni, amit barátjának, Anatoly Mariegofnak irt. 

Valery Pereleshin (1912 - 1993) Szibériában született, Amerikába meenkült, majd Braziliában alkotó iró, költő. Az első nyíltan meleg orosz értelmiségiek egyike. Több kötete és 169 verse szól homoszexualitásáról és egy moszkvai házas értelmiségivel folytatott kalandjairól. 

Rudolf Nurejev (1938 - 1993) a XX. század második felének balett - sztárja, az első valóban mediatizált meleg művész. Tánctehetsége és fizikai szépsége legendás volt. Bár hírnévre nem otthon, hanem Párizsban és New Yorkban tett szert, ma már az oroszok is büszkélkednek vele. Bár nőkkel is folytatott intim viszonyt, párja végül a dán táncos, Erik Bruhn lett, akivel 25 éven át élt viharos,  nyílt kapcsolatban. 

El Kazovszkij (1948  -2008) Leningrád szülte, de Magyarország fogadta be az első transzszexuális festőművészt, aki orosz - magyarként lett világhírű. 

Nurejev