Te megnyomnád -e a gombot?

Amikor néhány barátommal összeülünk egy - egy sör vagy pohár bor  mellé, többször felmerül a kérdés, hogy ki, mit tenne ha létezne egy olyan gomb, amelyet megnyomva egycsapásra "heteróvá" változnánk. Megnyomnád -e a gombot? Szól a kérdés. Általában az 5-6 ember közül akik összegyűltek, fele - fele arányban válaszoltak igennel vagy nemmel. Legutóbb a második szivárvány találkozón hangzott el a kérdés, ott a közel húsz főből a sovány többség (10-12 ember) válaszolt határozottan nemmel, a többiek igen, vagy "nem tudom" válasszal 

Én elég határozatlan voltam a válaszadásban, de talán az igenhez állok jelenleg a legközelebb.  Ha létezne ez a bizonyos gomb, most megnyomnám. Ez persze hangulatomtól is változott, voltak periódusok, mikor nem tettem volna meg. Most, ha lenne egy ilyen lehetőség, megtenném. Miért? Mert úgy érzem, hogy nekem természetemnél, neveltetésemnél és családi hátterem miatt a legfontosabb dolog az érzelmi biztonság, a társkapcsolat. Lehet, hogy ez társfüggőség, bár már a jó öreg Arisztotelész is megmondta, hogy az ember nem igazán képes az egyedüllétre. Szingliként harmoniában lenni egyedül is, lelkesedni az élet apró örömeiért úgy, hogy se reggel, se este, se délben  - soha ne legyen aki egyszer átölelje az embert elég nehéz. Úgy érzem, ha nem a férfiak vonzanának, nőkkel könnyebb lenne megtalálnom azt a tartós, monogám kapcsolatot, amire én vágyok. A meleg világban - legalábbis Kolozsváron - ismerkedni csak a neten lehet, ott viszont az én elveimet szinte kinevetik. Legutóbb az exem és az ő újonc "fiúja" azzal nevetett ki, hogy én "XIX.századi" elveket vallok, monogámiába, hűségbe  vetett mániákus hitem gyakorlatilag elefáncsonttoronyba zár a mai meleg világban, ahol mindenki mindenkivel, nyilt kapcsolatok számitanak divatosnak és életképesnek. Én túl féltékeny tipus vagyok ehhez és bár sokkal jobban érezte velem magát, mégis, mást választott, mert az az ember elviseli, ha mással is kefél néhanap. Abban igaza volt az exemnek, hogy "nehéz természetem van" és ilyen hozzáállással túl sokat fogok szenvedni a meleg világban. Vagy az egyedüllét, vagy a nyilt kapcsolatra való hajlam....de hát nálam ez nem választás kérdés. Kicsit olyan, mintha gerincműtétet kellene végrehajtani rajtam, hogy képes legyek erre. Igy hát marad az egyedüllét. A gombot tehát most, megnyomnám...mert a stabilitást, a lelki békét könnyebben fel tudnám épiteni egy nővel az oldalamon - talán.

De szerencsére az élet nem ad választási lehetőséget ebben. Nincs gomb, nincs választás. Legfeljebb az egyedüllétből és a magányból lehet valami mást faragni, ami élvezhetőbb, kellemesebb és soha, soha, soha nem feladni a reményt, hogy ez az erős hit és akarat egy stabil kapcsolatra egyszer meghozza a gyümölcsét. Hol és mikor...nem tudom. De még reménykedem, nagyon. 

Azt azonban kétlem, hogy ez Kolozsváron fog eljönni. 

A nyilt kapcsolatokról

Sok meleg párt ismerek, akiknek a sors megadta, hogy megtalálják életük párját és néhány évet  -vagy akár egy egész életet - leéljenek együtt. Néha áhitattal, sóvárgással, máskor csodálkozással, kiváncsisággal, gyengébb és elesettebb pillanataimban irigykedve tekintek rájuk. Mégis, ahogy mindenben, itt is a rációt és a összképet szeretem látni. Három párt ismerek, akik hosszú évek óta (4-8 év) zárt, monogám kapcsolatban vannak és igy próbálják az apróbb konfliktusokat is megoldani. Összefogja őket részben az egymás iránti szeretet, tisztelet, a kapcsolat intézményébe vetett hit, a stabilitás és a biztonságérzet szimpátiája no meg az, hogy még úton vannak, közös célokkal, tervekkel, akarással. 

Ismerek azonban személyesen olyan meleg párokat is - és a társkereső oldalon közvetve egyre több ilyen példával szembesülök - akik néhány év együtt töltött idő után a nyilt kapcsolat mellett döntöttek. Az általam ismert példák esetén ez azt jelenti, hogy a pár tagjai megengedik társuknak, hogy néha másokkal is lefeküdjenek - természetesen, egyféle "szerződésként", megállapodásként a társ mindig tudja kivel és mikor. Az egyik kedves pár esetén ezt azért vezették be, mert fiatalon ismerkedtek meg, mindkettejük életéből kimaradt a férfiak számára talán elmaradhatatlan "vadászó" periódus...és bár a vonzalom, a szeretet és a kapcsolat továbbra is erős és biztonságos, 7 év után úgy döntöttek, hogy mással is kipróbálják a szexet, "fűszerezik" a kapcsolatot. Egy másik "módja" a meleg párok együttélésére a hármasozás bevezetése: a párok nem kalandoznak külön - külön, de néha befogadnak egy harmadikat - legyen szó barátról, vagy egy két sörözés után megismert szimpatikus fiúról.  Ismerek olyan párt is, akik már a kapcsolatuk elejétől fogva gyakorolják ezt a módot, igy vezetve le a vadászösztönt és mentik meg a kapcsolatot. 

Bizonyára ezek a módok és változatok embertipustól, temperamentumtól függően változnak: a féltékenyebb tipusú emberek nem fogják birni egy olyan férfi mellett sokáig, akiben a vadászösztön, a kalandvágy nagyon erős. Ezek valóban, genetikai és tudatalatti jelenségek amelyeket szabályozhat ugyan a másik iránti szeretet, tisztelet, a kapcsolatba vetett hit, de nem mindig megy ez úgy, ahogy elképzeljük.

A monogámiához szokott párok elitélik talán ezteket az alternativákat....magam is inkább a zárt kapcsolatok hive vagyok a féltékenységem miatt is, de azt is meg tudom érteni, hogy hosszú évek alatt valóban nem árt a fűszerezés a kapcsolatban: ha ez pedig csak ilyen módon lehetséges, akkor miért ne mentsük át a kapcsolatot? 

Nehéz ügy.