Monogámia a melegeknél

Az utolsó "kapcsolatom" azért ért véget, mert a pasi - aki akkor magát még biszexuálisnak határozta meg - nem tudta elviselni a monogámiát. Igy az év első napjaiban újévi köszöntő helyett dobott minden teketória

nélkül. Azóta sem igazán sikerült túltennem magam ezen. 

Az idő persze segit, hogy a seb gyógyuljon, bár a heg megmarad egy életen át fájó emlékként, de arra jó volt ez a tragikomédia, hogy sokat elmélkedjek azon, milyen volt a kapcsolat dinamikája, mi irányitja az emberi kapcsolatokat és hogy figyelmesebben kémeljem a meleg világ kapcsolatformáit. 

A nagy pszihoguruk azt mondják, hogy egy kapcsolatot csak addig érdemes fenntartani és küzdeni érte, amig a két ember együttes akarattal, hiteles érzésekkel, őszinte kommunikációval képes valami felé haladni. Amig a kapcsolatnak van célja, iránya és ezen az úton két ember halad. Magyarán, Csernus szavaival élve 30% -os kapcsolatokért nem érdemes energiát pazarolni. "Szépen is el lehet válni" -mondja Popper Péter. Nos, ez sose jött össze.

Eddigi szerény tapasztalatom és az általam ismert különböző meleg párkapcsolatok (külső szemmel látható) jellegzetességeiből azt azért le tudtam hámozni, hogy egy kapcsolat elsősorban két, azonos identitásszinten mozgó férfi között nyer értelmet. A kezdeti tűz, izgalom, fizikai vonzalom, a jó szex megvolt az exemmel is, ellenben ez az ő részéről soha nem ment át szerelembe, a kapcsolat  értelmi sikjára. Arra a szintre, amikor kimondja, hogy "akarom" a másikat és "akarok" vele egy hosszútávú jövőt közösen épiteni. Ide már nem ösztönök kellenek, hanem tudatosság, akarat, stabil identitása annak, hogy én boldog tudok és akarok lenni egy férfival. Ez a meleg férfi. Két különböző identitású ember soha nem fog tudni erre a szintre eljutni - magyarán nekik az "együtt lenni" állapot minőségbeli különbségek miatt fog tönkremenni. Egyik "a friends with benefits" laza kapcsolatban hisz, a másik a monogám párkapcsolatban. Tartalmában alapjában véve a kettő nagyon is hasonlit, hisz mindkét esetben közös séták, filmezések, szeretkezések, kirándulások, moziba járás, beszélgetések, viták képezik a kapcsolat dinamikáját de mig az előzőben nincs elközeleződés, nincs monogámia, odaadás és mondjuk úgy, tudatosság, felelősségvállalás addig a másikban van. Mikor jut el egy meleg férfi oda, hogy felelősséget vállaljon, monogámiára is képes legyen egy másik férfiért? Szerelmesnek kell ehhez lenni? Igen. Anélkül nekem sem megy. Mi van ha a másik nem szerelmes? Kompromisszumok, amelyekbe beletörik egy idő után a szerelmes fél. 

A monogámiához tehát elsősorban vagy mindkét fél szerelme szükséges, vagy azonos identitás, ugyanolyan erős vágy a párkapcsolat iránt. Ha ez megvan, akkor jöhet az együttlét, a valódi kapcsolat. Sok ilyet ismerek szerecsére, bár azt sose értettem, hogy lehet az, hogy két ember egyszerre legyen szerelmes egymásba...nekem ez sose jött össze.Valami fura játszmája ez az életnek.

Mindenesetre, ha ez megvan akkor 2-3 évig biztos eltart a rózsaszin felhő - állitólag ez kémia és tudomány, "bizonyitott". Ha ez is elmúlik, akkor még a monogámiát fenntarthatja az adott személyiség neveltetése, felelősségvállalásának és kapcsolati modelljének a természete, tehát nem fogja a társát megcsalni. A baj valójában az, hogy a meleg párok esetén 5-6 -7 év együttlét után nem jön el az a minőségi változás, ami a heteró kapcsolatokban eljöhet: a gyermekáládás. A legtöbb, mondjuk úgy felelősségteljes szülő 6-7 év együttlét után vállal kapcsolatot, hisz akkor már nem szerelmesek, minőségében más kapcsolatban vannak és mégis tudnak együtt élni. Túlvannak a próbán, jöhet a következő lépcső, a gyermek. Két férfi esetén (legalábbis a világ nagy részén) ez nem lehetséges. Más alternativa kell tehát, hogy a kapcsolat fennmaradjon, ne váljon unalmassá, ne fogyjon ki energiáiból. Milyen alternativák lehetnek? Az a kevés példa amit ismerek többféle variációt is mutat. A meleg világban a legleterjedtebb változat, hogy több év után megnyitják a kapcsolatot. Vagy "együtt" nyitnak (tehát csak hármasozás, orgiákon közösen vesznek részt) vagy külön (is) nyitnak, tehát a társnak megengedett, hogy másokkal szabadon is hancúrozzon. Azon az elven haladva, amit egy blogban nemrég olvastam, hogy a férfiaknál (és különösen a mele férfiaknál) az érzelmi monogámia sokkal élesebben elvál a szexuális monogámiától mint a nők esetén. Egy férfi - és különösen a heteró kapcsolatok "szabályaitól" és "elvárásaitól" mentesült melegek -

tud szexuális kapcsolatot létesiteni egy másik férfival úgy, hogy közben akár szerelmes a társába. Ez persze egy minta, sarkitás...itt is sokféle meghatározó elem létezik. Én képtelen vagyok szexelni mással ha szerelmes vagyok, érzelmileg erősen kötődök a társamhoz, ellenben ha nem vagyok szerelmes, nem okoz gondot az egyéjszakás kaland sem. 

Mi lehet a megoldás az olyan párok esetén, akik úgy épülnek fel pszihológiailag mint én, vagyis az érzelmi monogámiát sokkal szorosabban kötik a szexuális monogámiához? Egy altarnativa lehet az összeköltözés majd a házasság, amely egyféle szakralitást ad a kapcsolatnak. Hogy ez meddig tart ki...ez egy nagy kérdés, amelyre sajnos én a tapasztalat hiányában nem tudok válaszolni. Azt viszont tudom, hogy a hűség, a monogámia érdekes téma és csak két hasonlóan gondolkodó ember tud ezen a téren kompromisszumra jutni. A kalandvágyó, szabados természetű emberek - még ha érzelmileg kötődnek is a társához - nem lehet kordában tartani, nem tudod monogámiára "kényszeriteni": ha megpróbálod, elmenekül. Nekem úgy tűnik, hogy ők vannak többségben és talán boldogabbak is, mint mi, akiknek nehéz az érzelmi monogámiát különválasztani a szexuálistól.