A meleg Róma sajátosságaiból az első látványosság, amit
feltétlenül meg kell említenem, az ostiai tengerpart és annak meleg sétánya.
Érdekes „színfolt”, egyszer ki kell próbálni aztán az emberfia eldönti,
visszatér –e még oda vagy sem.
Rómából a Piramide állomástól állandó kapcsolat van
Ostiával, az egykori ókori kikötővel és az attól már csak egy „lépésre”
található Tirrén tengerrel. A vonat utolsó állomásától (Cristophoro Colombo) a
hetes busz visz a tengerparti részekre. Rengeteg megállója van a busznak, aki
elsőre megy ráadásul egyedül, mint én, annak nagyon figyelnie kell hol is kell
leszállni, mivel sehol nem írja ezt. Az azonban segít, hogy a busz utasainak
egy része egyértelműen meleg – ha őket követjük, akkor biztos megtaláljuk a
keresett tengerparti szakaszt. A másik segítség
- amelyet viszont elsőre nekem nem volt honnan tudnom – a meleg
szakaszon kifeszített két hatalmas szivárvány zászló, amely egyértelműen jelzi,
hogy megérkeztünk a fél órás buszozás után.
A tenger gyönyörű, különösen annak, aki nem sokat látott
még ilyet. A homok puha, finom, forró, bár a tengerpartnál nem túl látványos. A
külön megjelölt szakasz a nudista strand, szigorúan elkerítve a másik két
partszakasztól, ami kissé furcsán hat, mintha éreztetné, hogy valami „más”
helyre jön az ember – ami tény. Bár a strand nudista, a társaság fele nem
vetkőzik anyaszült meztelenre – főleg az idősebb generáció az első, aki azonnal
pucérkodásra adja a fejét. A partszakaszra belépve azonnal elámul az ember:
csodaszép meleg pasik, adoniszok sütkéreznek mindenhol...kész téboly ezt
távolról figyelni. Ezek a pasik megközelíthetetlenek, válogatósak, néha már –
már kérkedően beképzeltek. Ha rájuk nézel kacéran és jeleket küldve, dölyfösen
fordulnak el, mint egy páva. Más lehetőség nem is marad, mint gyönyörködni
bennük, bár ilyenkor az én önbecsülésem mindig leesik, bezzeg az én
zsírpárnáimmal...No, mindegy.
A parton gyakorlatilag más dolgod sincs, mint feküdni,
fürödni és gyönyörködni a tengerben és a pasikban – legalábbis elsőre ezt hinné
a magamfajta naiv. Lehet venni méregdrágán jéggé fagyott vizet a pakisztáni
árustól vagy negyed literes, dobozos sört 2 euróért. A kaját már nem is
ajánlom, én beértem az otthon összehozott szendviccsel. A nagy semmittevés középén,
késő délután aztán elindul a vadászat. Egy pár előtt az egyik meztelenül
heverésző fiú elkezdi a farkát izgatni, ami látványosan igent mond a hívásnak.
A dagadó himtag látványára a vele szemben lévő pár egyik tagja is elindítja a
hajtómotort és pripauszi méreteket ölt a nemi szerve. Akkorát életemben még nem
láttam...A közös hergelés végül oda vezet, hogy a három pasi szétnéz, majd fél
perces beszélgetés után felmegy a part mellett sorakozó dűnék mögé. A bozontos,
bokrokkal és vad burjánnal borított homokban aztán elkezdik azt, amiért ez a
partszakasz rászolgált az „Il buco” azaz a „lyuk” elnevezésre. Ekkor esett le
nekem, hogy az itt heverészők nagy része valójában vadászaton van, amely a
dűnék mögött ölt orgiasztikus és vadállati formát. Ami ott van, az egyszerre
vágyálma minden gátlásos fiúnak, de ugyanakkor visszataszító jelenség is, amely
néha szörnyülködést váltott ki. Több ezer eldobott papirzsebkendő, régtörtént
szexelések nyomai, óvszerek tengere mindenhol. Igazi szexbarlang a
természetben, ahol a koraesti órákban már tucatszámra keringenek a meztelen
pasik. Többségük idős férfi, de akad néhány fiatal is, akik természetesen túl
szépek, hogy igazak legyenek. Akármilyen jelet adtam, nem is néztek rám. Én meg
az öregeket kerülgettem...így telt el az este. Eleve furcsa világ...kissé
visszataszító, de mégis vonzó.
Egyszer elég kipróbálni, de ha igaz, vannak Rómában ennél
sokkal kellemesebb helyek is...
A következőkben ezekről is írni fogok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése