Az olasz férfiak

 Az első hónap végén talán már bátorkodhatom azzal, hogy a sztereotípiákból kibújva, véleményt alkothassak az olasz pasikról – úgy általában. Természetesen rájuk is igaz az, ami mindenkire, miszerint mind egyéniségek, egyedi lények vagyunk sajátos problémákkal és jegyekkel...de tegyünk ismét kivételt és engedjük meg magunknak azt, hogy klisészerűen „nemzeti” sajátosságokat ruházzunk az olasz pasikra. Ha ezt megtennénk, akkor egyértelműen az lenne a végeredmény: gyönyörűek!

Mielőtt eljöttem volna taljánföldre, jól éreztem, hogy itt az én „őstípusaim” (értsd: a pasik, akik nagyon vonzanak) ezerszámra fognak flangálni az utcán. Féltem is, hogy fogom én ezt egyáltalán fizikailag elviselni. Az egyik barátom frappánsan csak annyit mondott: állandó erekcióval. Igaza lett. Szinte nincs nap, amikor 1-2 órás buszozás, hazautazás közben a valóban ezerszámra megjelenő gyönyörű olasz pasik ne hoznának lázba. Néha már kényelmetlen a zsúfolásig megtelt metrón vagy a bevándorlóktól teli buszon dagadó alsógatyámmal nyomakodni és tolakodni. Természetesen nem minden olasz férfi szép, hisz szép számmal akad nagyon ápolatlan, elhízott vagy akár fürdetlen is (és nem homeless emberekről beszélek, hanem jómódú olaszokról!). De ahogy minden sztereotípiában van egy aprócska igazság, így az is igaz, hogy az olasz pasik döntő többsége 15 és 70 év között nagyon vigyáz az alakjára, jelentős részük naponta fut, sportol valamit és lenyűgöző ízlésük van a ruhák, színek összeállításában. A legszembetűnőbb jelenség a 40 – 70 éves generáció: egyrészt, hihetetlenül jóképűek, másrészt olyan merészen, elegánsan és ízlésesen tudnak öltözni, amit felénk – sem Romániában, sem Magyarországon – nem láttam még sajnos. Felénk a 40 – 50 éves generáció jelentős része – szexuális identitástól függetlenül –  már semmit sem ad a ruházatra, megjelenésre. Nem is fontos ez feltétlenül, de

talán kicsit mutat valamit ki mennyire figyel önmagára, milyen a mentalitása.

A fiatalabb generációkról: őstípusok. Szinte kivétel nélkül. Természetesen akad twink és szőke olasz is...de ennyi őstípust egy helyen még nem láttam. Kész orgazmus kilépni az utcára reggel. Ennél jobb már csak a napsütés és a pálmafák, no meg az úton – útfélen ránk leselkedő történelem. Az olasz pasi – mint „általános” megjelenés – szépen ápolt szakállú,  sötét, fekete hajú, nagy, gyönyörűen ívelt szemöldökű, világosbarna vagy kékeszöld szemű, óriási szempillákkal és hatalmas szemekkel csábos tekintetű, vagy babaarcú. Néha túl baba, de jó sok a macsó pasi is, akinek már a megjelenésétől is betonná merevedek. A gyönyörű arc mellett, a másik sexappeal: a bőrszín. Olyan ez, mint a szépen megérett gyümölcsök és a napsütötte zöldségek. Nagyobbak, szebbek, édesebbek – természetesebbek. Ezek a fiúk a napsütésbe születtek és ott is nőttek fel....lehet ezért ilyen szépek. A többségnek természetes napsütötte bőre van – akad persze néhány, aki rátesz még egy felesleges lapáttal és szoláriumozik – nos, ők már nem „őstípusok” számomra.  Amikor a rövidnadrágból kikandikáló lábaikat, kikacsingató gatyájukat (értsd: underwear – fétis), meztelen karjaikat vagy a metrón előttem álló fiúk szép barna nyakát bambulom a város kaotikussága, minden gondja elszáll.

Persze, ezek a pasik nagy többsége egy világvárosban elérhetetlen. Ők itt élnek, megvan a maguk szoros baráti társasága és a többségnek 2-3 szeretője is. Elég nehéz őket akár egy találkozóra is kiráncigálni. Egyetlen előny egy erdélyi multikulti várossal szemben, hogy a bőség zavarában mégis akad néhány érdekes ember is, aki hajlandó egy – egy találkozóra legalább.

'Il buco" avagy a "hetedik mennyország"

A meleg Róma sajátosságaiból az első látványosság, amit feltétlenül meg kell említenem, az ostiai tengerpart és annak meleg sétánya. Érdekes „színfolt”, egyszer ki kell próbálni aztán az emberfia eldönti, visszatér –e még oda vagy sem.

Rómából a Piramide állomástól állandó kapcsolat van Ostiával, az egykori ókori kikötővel és az attól már csak egy „lépésre” található Tirrén tengerrel. A vonat utolsó állomásától (Cristophoro Colombo) a hetes busz visz a tengerparti részekre. Rengeteg megállója van a busznak, aki elsőre megy ráadásul egyedül, mint én, annak nagyon figyelnie kell hol is kell leszállni, mivel sehol nem írja ezt. Az azonban segít, hogy a busz utasainak egy része egyértelműen meleg – ha őket követjük, akkor biztos megtaláljuk a keresett tengerparti szakaszt. A másik segítség  - amelyet viszont elsőre nekem nem volt honnan tudnom – a meleg szakaszon kifeszített két hatalmas szivárvány zászló, amely egyértelműen jelzi, hogy megérkeztünk a fél órás buszozás után.

A tenger gyönyörű, különösen annak, aki nem sokat látott még ilyet. A homok puha, finom, forró, bár a tengerpartnál nem túl látványos. A külön megjelölt szakasz a nudista strand, szigorúan elkerítve a másik két partszakasztól, ami kissé furcsán hat, mintha éreztetné, hogy valami „más” helyre jön az ember – ami tény. Bár a strand nudista, a társaság fele nem vetkőzik anyaszült meztelenre – főleg az idősebb generáció az első, aki azonnal pucérkodásra adja a fejét. A partszakaszra belépve azonnal elámul az ember: csodaszép meleg pasik, adoniszok sütkéreznek mindenhol...kész téboly ezt távolról figyelni. Ezek a pasik megközelíthetetlenek, válogatósak, néha már – már kérkedően beképzeltek. Ha rájuk nézel kacéran és jeleket küldve, dölyfösen fordulnak el, mint egy páva. Más lehetőség nem is marad, mint gyönyörködni bennük, bár ilyenkor az én önbecsülésem mindig leesik, bezzeg az én zsírpárnáimmal...No, mindegy.

A parton gyakorlatilag más dolgod sincs, mint feküdni, fürödni és gyönyörködni a tengerben és a pasikban – legalábbis elsőre ezt hinné a magamfajta naiv. Lehet venni méregdrágán jéggé fagyott vizet a pakisztáni árustól vagy negyed literes, dobozos sört 2 euróért. A kaját már nem is ajánlom, én beértem az otthon összehozott szendviccsel. A nagy semmittevés középén, késő délután aztán elindul a vadászat. Egy pár előtt az egyik meztelenül heverésző fiú elkezdi a farkát izgatni, ami látványosan igent mond a hívásnak. A dagadó himtag látványára a vele szemben lévő pár egyik tagja is elindítja a hajtómotort és pripauszi méreteket ölt a nemi szerve. Akkorát életemben még nem láttam...A közös hergelés végül oda vezet, hogy a három pasi szétnéz, majd fél perces beszélgetés után felmegy a part mellett sorakozó dűnék mögé. A bozontos, bokrokkal és vad burjánnal borított homokban aztán elkezdik azt, amiért ez a partszakasz rászolgált az „Il buco” azaz a „lyuk” elnevezésre. Ekkor esett le nekem, hogy az itt heverészők nagy része valójában vadászaton van, amely a dűnék mögött ölt orgiasztikus és vadállati formát. Ami ott van, az egyszerre vágyálma minden gátlásos fiúnak, de ugyanakkor visszataszító jelenség is, amely néha szörnyülködést váltott ki. Több ezer eldobott papirzsebkendő, régtörtént szexelések nyomai, óvszerek tengere mindenhol. Igazi szexbarlang a természetben, ahol a koraesti órákban már tucatszámra keringenek a meztelen pasik. Többségük idős férfi, de akad néhány fiatal is, akik természetesen túl szépek, hogy igazak legyenek. Akármilyen jelet adtam, nem is néztek rám. Én meg az öregeket kerülgettem...így telt el az este. Eleve furcsa világ...kissé visszataszító, de mégis vonzó.

Egyszer elég kipróbálni, de ha igaz, vannak Rómában ennél sokkal kellemesebb helyek is...

A következőkben ezekről is írni fogok.

 

A meleg Róma

Az örök város, a pápák városa, a Város – néhány jól ismert név, amellyel a történelem és a köztudat megkoronázta Rómát, a világ köldökét, a várost ahol minden sarkon több ezer év történelme köszönt ránk. A múlt és a kultúra itt olyan mennyiségben és minőségben magasodik felénk, hogy az erre érzékeny emberek konstans extázisba kerülhetnek. Olyan ez a szellemnek, mint - elnézést a furcsa hasonlatért – a disznók orgazmusa: órákon át tart és folytonos.

Rómába költözve, egy meleg értelmiségi természetesen nemcsak a történelmében gazdag várost fogja megízlelni, hanem az örök város meleg életébe is betekint. Az elkövetkező bejegyzések nagy része tehát egy világváros meleg életének hétköznapjairól fognak szólni – remélhetőleg hasznos olvasnivalót szolgálva a majdani turistáknak, melegeknek és kultúrbarbároknak is.

Már hónapokkal ideköltözésem előtt elkezdtem beszélgetni néhány helyi, meleg fiúval az internetes társkeresők révén (talán az egyetlen haszna ezeknek a fórumoknak, hogy távolságokat és időt áthidalnak). Az ő beszámolóik és az általam itt tapasztalt dolgokról fogok tehát írni, amely természetesen fokozatosan fog bővülni és változni a múló hetek, hónapok során.

Mint tudjuk, Róma a pápák városa, a katolikus és egyetemes keresztény egyház egyik legfőbb zarándokhelye, a keresztény egyház bölcsője. Ez a tény és a vele járó adminisztráció, ideológia és több millió vallásos turista alapjában véve határozza meg a város meleg életét is. Egyrészt hátráló erő, hisz túlságosan explicit meleg élet emiatt nem tudott soha és valószínűleg nem is fog kialakulni a városban. Sok szivárvány zászlót, hatalmas felvonulásokat ritkán látni a városban.

Ugyanakkor a város vallásos jellege és katolicizmusa furcsa módon, termékeny hatással is van a meleg életre. Jól ismertek például a katolikus teológiák hallgatói által rendezett titkos (de ma már a sajtó által is felbújtatott) meleg orgiák, valamint az ezt kihasználó melegturizmus néhány érdekes eleme (jóképű katolikus papokat ábrázoló naptáraktól van telve a város). Mig fél évszázaddal ezelőtt a XX. század legismertebb olasz (és egyben meleg) költője, Paolo Passolini melegségét még neves parkokban és sétányokon, eldugott helyeken élte meg „koszos kis fiúcskákkal” (Via di Monte Caprino,  Parco Presso) addig ma már Rómában más a helyzet. Az Arcigay nevű meleg jogvédő szervezet gyakorlatilag uralja a város melegturizmusát. Minden meleg helyre (bárokba, klubokba, éttermekbe, szaunákba és cruising helyekre) kártyás előfizetést kérnek (15 euró). Néhány neves szervezettel társulva, ők szervezik az évente megrendezendő római Pride fesztivált is, amely bár egyre nagyobb méreteket ölt, továbbra is igen visszafogott esemény. Ezen kívül számos érdekes meleg szervezet is létezik, például az úszókat és sportkedvelőket tömörítő Gruppo Pesce Roma csoport.  Meleg negyed nincs, de számos meleg és melegbarát bárt és éttermet találunk a városban. A szivárvány zászlót a Ludus Magnus ókori emlékeivel szemben, a Via di San Giovanni di Laterani végén találjuk csak kitéve, ahol több meleg bár is sorakozik, többek között a My Bar nevű hely is. Az eddig megismert helyi meleg barátaim azt mesélik, hogy nem igazán vesznek részt a meleg szórakozóhelyek életében, oda leginkább a turisták járnak. A helyiek az internetes ismerkedést és a visszafogott megnyilvánulást kedvelik, kevés a „másságát” nyíltan vállaló meleg. Ellenben a családnak és barátaiknak már sokkal könnyebben megnyílnak és a közel 11000 rómeós profil nagy többsége képpel rendelkezik. Angolul sajnos nagyon kevesen tudnak, így elég nehéz velük kommunikálni, de mint tudjuk, az olaszok viszonylag nyílt emberek, igaz, kissé mogorvák elsőre. Azonnali és pontos válaszra, találkozókra ne is számítsunk, itt az idő relatív fogalom.

Első hetem alatt a már említett haverokkal folytatott séták és párbeszédeken kívül akadt még néhány kellemes élményem is. Először is, itt annyi a jóképű, férfias pasi, hogy néha igen nehéz az ösztönöket és mellékhatásait kordában tartani. Kék, legtöbbször bordázott, csíkos ing, ízléses, szép sötét nadrág, ápolt szakáll és óh, egek...az a bőrszin! A bőrszin! Fétisszerű vonzalmam támadt a napbarnított bőr iránt amióta itt vagyok. Mindenki gyönyörűen barna. A legtöbb pasiban van valami macsós, erősen férfias megjelenés, ami az én őstípusom alapvonása. A meleg fiúkat könnyű kiszúrni természetesen. A jól ismert radar itt azért könnyebben működik nekem is. Első sétáim egyikén, a Vittorio Emanuele emlékmű („a vasaló”) közelében megpillantottam egy nagyon szép fiút: gyönyörű arc, barna bőr, szakáll, kék szem, ízléses öltözet. Az olasz külső ellenére turista lehetett, erősen fotózott mindent amit látott. Miután szemtelenül intenzíven a szemébe néztem, néhány pillanat után hátrafordultam, hogy megnézzem hátulról is...ő is visszanézett és egy ravasz mosollyal visszaköszönt. Lehet követnem kellett volna!:D

Sok meleggel találkoztam a Via del Corso-n is. Többségük turista, de akadt néhány helyi is. Ők az „elit”, a hatalmas bevásárlótáskákkal sétáló melegek. Elég vicces látvány számomra az ilyesmi. Akadt néhány aranyos pár is a nagy sokadalom között.

Szeptemberben itt még 30 fok körüli hőmérséklet és vakító napsütés várja a turistákat, akik szép számmal jönnek is ebben az időszakban is. Róma valóban „meleg” még.

Az elkövetkezőkben érdekes kalandjaimról és néhány meleg helyről, személyiségről fogok írni, ami az örök város meleg életéről tanúskodik.

A leghiresebb orosz melegek

Oroszország, a "nagy medve" mindig is a végletekről volt híres. Monumentalitásával, grandiózus erejével, végeérhetetlen síkságaival és embertömegével tudott a történelemben minden ellenségével dacolni. A regényirodalom jól mutatja, milyen mentalitás élt és jellemezte a XIX - XX. századi orosz embert, amelyre -  minden sztereotípiájától függetlenül -  napjaink valóságban is találunk élő példákat. Az előítéletek, megbélyegzés, kirekesztés és embertársaink elleni undorra a legmélyebben megfogalmazott képet az orosz - zsidó emigráns szülőktől származó Bernard Malamoud fogalmazta meg a Mesterember című regényében. Ott, a melegszívű, vodkába menekült melankolikus orosztól a vad és tébolyult erőket szimbolizáló karhatalomig minden alaptípust megtalálunk, akik az orosz történelem folyamán nemcsak a nemzeti, etnikai kisebbségek, de a melegek és más LMBTQ csoportok ellenségei voltak. Mivel Oroszországban ismét aktuálissá vált az 1832 -ben elfogadott muzhelozhstvo, azaz a homoszexualitás minden formájának állami szintű tiltása, minden melegnek fontos most, hogy vigyázó szemét Moszkvára vesse és ahogy csak teheti, segítse orosz sorstársait. 

Gogol

Jómagam azzal, hogy bemutatok néhány neves személyiséget az orosz történelemből, akik nélkül kevesebb lenne az európai civilizáció és akik mind melegek voltak. 

Nyikolaj Gogol (1809 - 1852) az orosz drámaírás egyik legnagyobb alakja. Jellegzetes stílusa meghatározó hatást gyakorolt a XIX. századi európai irodalomra, ahogy többen fogalmaztak: "mind Gogol köpönyege alól bújtunk ki". Gogol köztudottan meleg volt de vívódása és fanatikus vallásos kötődése miatt soha nem mert az irodalomban megjelenített homoerotikán túllépni. Hatása azonban érezhető a XIX. századi orosz meleg szubkultúrában. Számos követője akadt az orosz meleg irodalomban is. 

Nijinsky, a szexszimbólum

Konstantin Leontyev (1831 - 1891) kozervativ politikus, filozófus. Elsőként fogalmazta meg filozófiai irásaiban Oroszország, a kelet és a nyugat között hezitáló nagyhatalom kultúrpolitikai identitását. Kőkemény filozófiai elvei ellenére, ő maga nyiltan biszexuáls volt. Jó kapcsolatot ápolt a kor több meleg és biszexuális párjával és neves személyiségeivel is. 

Szergej Gyagilev (1872 - 1929) az orosz balett atyja. Társulatával bejárta a világot és megalapította a ma már közfogalommá vált orosz balettművészetet. Iskolateremtő munkássága azonban nemcsak a szakma terén valósult meg: szeretői között találjuk az orosz balett fenegyerekét, a rendkívüli tehetségéről és fizikai szépségéről híres Vaslav Nyizsinszkijt is, aki a XX. század elején valódi szexszimbólum lett úgy Oroszországban, mint külföldön. 

Mikhail Kuzmin (1872 - 1936) az orosz költészet ezüst korának vezető személyisége. Nemcsak verseket és zenét alkotott, de regényeket is irt. Ő az első az orosz irodalomban, aki egy teljes regényt (A szárnyak, 1906) szentel a homoszexualitásnak (elemzés: itt).

A sármos herceg

Szergej Alexandrovics Romanov nagyherceg (1857 - 1905) III. Sándor cár testvére, a Romanov család legmutatósabb férfitagja. Bár a cári család tagjaként a tradicionális ortodox elvek szerint élt, a pétervári meleg szubkultúrából is kivette a részét. Számos korabeli hir szól arról, hogy a nagyherceg férfiakkal is hált. 

Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840 - 1893) az orosz romantika legjelentősebb zeneszerzője. Munkásságát felesleges bemutatni, egyike a legnépszerűbb orosz muzsikusoknak. Bár megházasodott, házassága boldogtalan volt, felesége válólevelét örömmel fogadta. Több neves szeretője is ismert. Már fiatal korában megismerkedett Alexander Apuhtyin költővel, akivel éveken át volt intim

Csajkovszkij

kapcsolatban. Homoszexualitása hirnevével együtt egyre nagyobb terhet jelentett számára, féltve őrzött titkává lett. Csak Szentpétervárt, Firenzében és Nizzában élhette ki titkos vágyait, amelyek több művét is inspirálták. Halálának oka ismeretlen, többen kötik titkolt melegségéhez, fertőzésekhez is. 

Szergej Eisenstein (1898 - 1948) az orosz és egyetemes filmtörténet jeles alakja, a montázs atyja. Ahogy több korabeli orosz sorstársa, úgy ő is csak visszafogottan és főleg külföldön tudta megélni melegségét. Berlini látogatásai során megrémült a weimari köztársaság túlfűtött és az orosz ortodoxizmus hatása alatt állók számára túlságosan merész meleg élettől és attól kezdve elnyomta érzéseit. Műveiben ennek ellenére többször találunk homoerotikus jelenetet (a Rettegett Iván második részében az Opricsniki lakománál például).

Eszenin, a zseni

Szergej Eszenin (1895 - 1925) az orosz költészet ifjú titánja. Népszerűsége töretlen máig. Bár nem biznyitott, de többen homoerotikus hangzásokat vélnek bizonyos verseiben felfedezni, amit barátjának, Anatoly Mariegofnak irt. 

Valery Pereleshin (1912 - 1993) Szibériában született, Amerikába meenkült, majd Braziliában alkotó iró, költő. Az első nyíltan meleg orosz értelmiségiek egyike. Több kötete és 169 verse szól homoszexualitásáról és egy moszkvai házas értelmiségivel folytatott kalandjairól. 

Rudolf Nurejev (1938 - 1993) a XX. század második felének balett - sztárja, az első valóban mediatizált meleg művész. Tánctehetsége és fizikai szépsége legendás volt. Bár hírnévre nem otthon, hanem Párizsban és New Yorkban tett szert, ma már az oroszok is büszkélkednek vele. Bár nőkkel is folytatott intim viszonyt, párja végül a dán táncos, Erik Bruhn lett, akivel 25 éven át élt viharos,  nyílt kapcsolatban. 

El Kazovszkij (1948  -2008) Leningrád szülte, de Magyarország fogadta be az első transzszexuális festőművészt, aki orosz - magyarként lett világhírű. 

Nurejev

A képregények és a melegek

A Queer as Folk kanadai - amerikai filmosorzat immár klasszikus lett a melegek körében. Egyik epizódjában arról beszél az egyik főszereplő, hogy az amerikai meleg szubkultúra egyik sajátos jelenségévé lett az, hogy a meleg gyerekek nagyobb arányban rajonganak a képregények, különösen a férfias hősök, maszkulin toposzok iránt. Superman, Batman, Robin, Flash, Dardevil és a DC Comics valamint a Marvel további hősei dagadó izmaikkal, erős pénisztől dudorodó alsónemüikkel, a védteleneket megmentő és a kiszolgáltatott

embereket védelmező jellemzőik révén igazi "gay" ikonokká lettek. Túl azon, hogy a karakterek jó mitaképei lehettek a sokszor apahiányban vagy nyámnyila apákkal felnőtt fiúknak, a képregények szerkesztői - talán felismerve a potenciális piac igényeit - már a képregényirás ún aranykorában is számos homoerotikus történetet belefűzött a rajzolt világba, különösen Batman és Robin történetébe. Az elmúlt 1-2 évtizedben a képregények szerkesztői nemcsak nyiltan felvállalják, hogy hőseik alapvető gay ikonokká váltak, de sokszor rájátszanak erre az aspektusra. Ehhez hozzájárul az is, hogy a képregényipar dolgozóinak jelentős része maga is meleg. 

Bár az erdélyi meleg fiúk aligha képregényeken nevelkedtek, ilyen téren úgy érzem, nagyon szerencsés voltam. Nem kizárt, hogy a vallásos neveltetés dogmáiból pontosan a képregények világának mentalitása adta az egyensúly érzését és a lehetőséget, hogy 16-7 évesen már gond nélkül elfogadjam melegségem és soha nem kezdeményeztem nőkkel kapcsolatot. Szülővárosomban nemcsak a televizióban láthattuk az M1 és M2 csatornákon (nem úgy mint Székelyföldön) a Batman sorozatot vagy a Superman filmeket, de már a kilencvenes évek elejétől kezdve nagy számban elérhető volt a Magyarországról hetente behozott képregények egész tömkelege. Jómagam minden héten nagy izgalommal mentem a bajszos, nagyon kövér bácsihoz, aki egy bádogtetős asztalon árulta az Kiskeyged, Nők Lapja, keresztrejtvényes füzeteket és romantikus ponyvaregényeket.  sok buta női lap között minden héten ott villogott az új képregény, Batman, Superman és Pókember legújabb kalandjaival. Nekem ez óriási élmény volt, egyszrűen rajongtam értük. Később mikor már olvasni is tudtam őket, rájöttem, hogy ide valójában csak egy töredéke érkezik el az amerikai és magyarországi számoknak. Elkezdtem kutakodni a szerzők, alkotók, rajzolók után. Kedvencem mindig Superman volt, bár Batmant is szerettem - különösen az animációs sorozat gyönyörű grafikája, zenéje és jó szinkronja miatt. 

Bizonyitékként arra, hogy a fiúk már 10 éves koruk előtt is homoerotkus élményekkel rendelkeznek, még mindig élénken él az emlékeiben az a jelenet, amikor a Fantsztikus Négyes egyik számában Dr. Fátum (Doctor Doom) összehiv egy gyűlést, ahol természetesen a világ elpusztitását tervezi. Az egyik főhős lemarad a találkozóról, mert szeretkezik egy lombos fa alatt egy nővel. A jelenetet nagyon visszafogottan ábrázolta a képregényrajzoló. A főhős és a nő összefonódott teste csak kicsi képkockában, távolról jelent meg, de látszott, hogy a pasi meztelen, nagyon szép, izmos teste, vastag karja, szp, hosszú lábai vannak. 10 éves se lehettem, amikor ez a jelenet megfogott. A meztelen, szeretkező pasi teste...

A képregények mindig is a meleg szubkultúra elemei voltak és nekem nagy szerencsém volt, hogy Erdélyben ezen nőttem fel. 

Mennyi az annyi?

Puritán Szemét blogján és facebook oldalán heves vitát váltott ki az a zseniális és kevesek által kutatott kérdés, hogy "mennyi az annyi" avagy, hány partnert vált egy adott életszakaszában egy nő vagy egy férfi. A kérdés szexuális orientációtó és identitástól független volt. A beérkező válaszok között találhatunk egy 18 éves "leánykát", aki fiatal kora ellenére már 88 férfival létesitett szexuális kapcsolatot. A szám igen magas, hisz ha 15 éves kora óta él nemi életet, akkor is havonta 2-3 férfival kellett szexeljen....ami különösen a heteró világban kirivónak számit. Persze néhány apróságról elfelejtkeztek a kommentelők: ha a csaj egy gang - bang, azaz csoportos szexpartin  vagy egy swinger estén vett részt, máris érthető, hogy lehet ilyen magas számmal számolni. 

A kérdés nagyon érdekes és érdemes lenne a meleg világra is rávetiteni. A homofób szervezetek, vallásos intézmények és a meleg világgal semmilyen kapcsolatot nem létesitő nagyközönség számára pontosan a melegek promiszkuitása, "szexéhsége" és gyakori partnerváltogatásai a visszataszitóak és hozzák fel ezt, mint a "bűn" érveként. Különösen a hetvenes években készült több olyan statisztika és vizsgálat, amely azt próbálta alátámaztani, hogy a melegek fűvel, fával szexelnek, ezzel is alátámasztva a homofób szervezetek mozgalmát. Ezek a statisztikák azt mutatták, hogy a melegek 43% -a néhány évtized alatt akár félezer férfival is szeretkezett (szexelt), mig 12% -a akár 1000 (!) partnerrel is tudott dicsekedni. 

Az AIDS elterjedésével a nyolcvanas években ez a talán sarkitott arány gyökeresen megváltozott, hisz a hippi mozgalomban természetesnek tűnő hedonista életmód kezdett eltünni még az olyan nagy meleg szex - központokban is, mint San Francisco, New York vagy Berlin. A legújabb statisztikák (Bell and Weinberg 1997) azt mutatják, hogy továbbra is igen magas azoknak a száma (43%) akiknek több, mint 500 szexpartnere volt életében. Mindössze 17% -a a melegeknek dicsekedhet azzal a puritán életmóddal, hogy kevesebb, mint 50 parterük  volt.  Egy másik érdekes kimutatás rávilágit arra, hogy a melegek szexuális életét sok tényező befolyásolja: ki mennyire fogadja el orientációját mint életstilus és identitás, társkapcsolatban él -e (nyilt -e vagy zárt) valamint milyen életkorú az illető. A melegek nagy többségénél az érzelmi hűség teljesen különválsaztható a szexuális exkluszivitástól, tehát még a monogám vagy akár házas melegek esetében is találkozunk olyan példákkal, ahol a partnerek szexuális kapcsolatot létesitenek másokkal (is).  Bár kétségtelen, hogy amióta a melegházasságok elterjedtek, a szexuális fidelitás is egyre nő a meleg párkapcsolatok között, de a teljesen monogám, zárt kapcsolatok még mindig csak 4-5% -át jelentik a meleg közösségben létrejövő kapcsolatoknak (LINK). 

Mit mutat a valóság? A saját tapasztalatom és a környezetemben látott jelenségeket tudom csak hitelesen bemutatni, ami viszont alátámasztja ezeket a számokat. Mivel nekem a párkapcsolati próbálkozásaim nem voltak fél évnél hosszabbak, igy két "próbálkozás" között én is kalandoztam. A kezdeti szakaszban havonta többször is lefeküdtem vadidegen emberekkel, mostanság már sokkal más rituálét vett egy "kaland". Ismerkedést, beszélgetéseket, sétákat is feltételez és mint az "öregek" akad egy -két szerető, akihez fordulhat az ember kölcsönös örömszerzésre. Mindezt 1-2 havonta egy alkalommal legfeljebb. Amint olyan pasival találkoztam, akivel úgy gondoltam, hogy társkapcsolatot is épithetek, monogámiára váltottam. Érdekes módon nálam ez még egyszerre jelent szexuális és érzelmi hűséget. 

 Ismerek olyan meleget is, aki soha nem létesitett és nem is óhajtott társkapcsolatot és szinte hetente 2-3 új pasival fekszik le...az ő "statisztikái" bizonyára már az egeket ütik. 

Továbbá fontos az életszakaszt, az identitás - szakaszt is megkülönböztetni: idősebb (50 - 60 éves generáció) már sokkal ritkábban vált partnert. Szakitás utáni időszakban szinte kivétel nélkül megjelenik a "whore period", amikor a férfiak egy jelentős része kalandozásokra adja a fejét. Jobb esetben ez lejár 1-2 hét alatt.  Azok a meleg férfiak, akik önmaguk melegségét nem tudták még elfogadni (jó sok van itt Kolozsváron ebből), aligha fogják társkapcsolatra adni a fejüket. 

A statisztikák elég szomorúak, amikor azt látjuk, hogy a meleg kapcsolatok mindössze 15% -a éri meg a 7 évet és ezeknek is csak 5% -a szól teljes hűségről és odaadásról. Talán a meleg házasság bevezetése és az LMBTQ mozgalom "prideból" a "méltóság és normalitás" programváltásával (ahogy ez a legutolsó budapesti fesztiválon végre megtörtént!) ad egy szakralitást és megerősitést két férfi együttlétének, ami majd megváltoztatja a félelmeikbe burkolt melegeket is, hogy bátran vállalják társukat, szerelmüket és legyenek büszkék hűségükre, elveikre.  Mert a tapasztalat mindenkinek megmutatta már, hogy szeretkezni a férfivel akit szeretsz semmihez sem fogható. Ezer adonisz sem ér fel ahhoz az érzéshez. Ezt pedig meg kell becsülni, mert nagy kincs. Nagyon nagy. 

"Fétisek" és végletek

Elég sok komoly dologról irtam már ebben a blogban, illik már valami "lazább" témáról is irni itt. Például arról, hogy ebben az egy, másél hónapban amit egy nagyon kicsi, a meleg élettől mondhatni teljesen "mentes" városban, Gyulafehérváron töltöttem milyen "fétisek" bújtak ki belőlem. Nem kell ezt a szót most a szó legszorosabb értelmében értelmezni, nem fogom feltárni legintimebb vágyaim és erotikus fétiseim (olyanok is vannak természetesen). Két olyan ösztönszerű vonzalmamról beszélek, amely egymástól teljesen távol áll, sőt, mondhatni teljesen ellentétes egymással mégis vonz. Ez is bizonyitja, hogy kissé végletes ember vagyok, de leginkább azt, hogy az emberi szexualitás nagyon kemény dió, érdekes lecsó, amibe sok minden belekerült.

Ebben a csöpnyi városban, ahol az internetes társkeresőn naponta 10 -15 ember van online, állitólag megvannak a melegek titkos találkozóhelyei. A "meleg topográfiáját" a városnak sem időm, sem kedvem nem volt feltárni, a rövid idő miatt amit itt töltök teljesen felesleges. Ellenben két fiú is múzsám lett ebben az egy hónapban. Az egyiket minden reggel nyolckor, munkába menet láttam a Vauban vár egyik hidjáról letekintve. Munkára készült, a külső várfal előtti útat épitette társaival. A fiú nyári munkás, fiatal, meglehet egyetemista vagy munkanélküli 20  -23 körüli adonisz. Zöld, testresimuló nadrágja, kecses dereka, szép mellizma, kockahasa, erős karjai igazán üditő látványt nyujtottak reggelente. Délben, amikor ebédszünetben végigloholtam a hidon, akkor már félmeztelenül dagadtak az izmai a tűző napon, a súlyos kövek terhe alatt. Egy ilyen fiú valami miatt mindig a titkos vágyálmaim között szerepelt: szellemiekben, intellektuálisan lehet (persze egyáltalán nem bizos) hogy nem tudna társam lenni és az unalom hamar beállna közöttünk. De a fizikai vonzalom, a fétisszerű perverzió, hogy egy ilyen fiú mit művelhet az ágyban...elég élesen megmozgatta a fantáziámat.

A másik fiú ennek teljesen ellentéte, mondhatni véglete. Fiatal, szinte gyermekien naiv arca, gyönyörű kék szemei, intelligens, mély tekintete, kicsit szégyenlős szempillái már első tekintetre különlegessé teszik. Gazdag, nagyon gazdag család sarja, de státuszával fiatal kora (20 éves) ellenére nem hivalkodik, sőt. Bár egy sztereotipiáktól nem mentes országból érkezett Romániába, műveltsége lenyügöző: klasszikus zenétől a latin irodalomig,olasz  filmművészettől Blake irodalmáig mindenről tud érdemben társalogni. Olyan szellemi orgazmusokat okozott a vele való beszélgetés, amit kevés ember tud nekem nyújtani. A tény, hogy ezt ilyen fiatalon képes nyújtani pedig egyenesen szexy, vonzó, "dögös". Benne nem a fizikai szépsége (bár az arc nekem mindig fontos), sokkal inkább a rendkivüli műveltsége, finomsága, szinte nemesi vonásai fogtak meg. Mig a másik fiúval vad éjszakákat, durva kalandokat, elemi ösztönöket tudnék felszabaditani, vele gyöngédséget, szeretetet, szellemi orgazmust is nyújtó kapcsolatot lehetne elképzelni.

Mondhatni, ők az "ideális" társ yingje és yangja. A lehetetlen, amire persze a valóság ritkán, nagyon ritkán ad valós (és fontos: meleg!) példát. De hála az égnek, az emberi fantázia határtalan és szabad. Amig nem jön egy pasi, addig maradjon a fantázia éles és vidám:)