Hol vagytok, értelmiségiek?

Mivel értelmiségi pályára készülök, vagy mondhatni annak az utját kezdtem el koptatni számos identitásom közül a melegség mellett az értelmiségi, kultúrbarbár szerepkört is magamra vállalom. Ez utóbbit sokkal nyiltabban, határozottabban hisz ez  - még – nem elitélendő a társadalom szélesebb körében, igaz manapság már furcsa és „elszállt” embernek nevezik azt, aki esetleg olvasásra, irásra vagy netalán „népoktatásra” adja a fejét. Bár a szexuális identitást én is magánügynek fogom fel és nem érzem feltétlenül fontosnak kiteregetni a legapróbb részleteket a világ számára, sorstársaink segitése és a társadalmi béklyók lerázása érdekében mégis fontos lenne, ha bizonyos mértékben kilépnénk elefántcsonttornyunkból és szólnánk szexualitásunkról a nagyközönségnek is – mindezt persze az adott társadalomhoz illő és általa emészthető nyelven és formában.

Nádasdy Ádám

A melegség, másság vagy leginkább a már emlitett „normalitás” fogalmának terjesztésére szükség lenne publikus, másságukat nyiltan vállaló és erről szabadon beszélő értelmiségiekre is. Olyan emberekre, akiket az olvasó, szinházba járó, művészet, tudomány vag akár a poitika iránt érdeklődő közönség már elismert és ismert személyiségként őriz a tudatában. Olyan emberekre, akiknek „comming outja” nem életük teljesitményeként fog érvényesülni, hanem egyszerűen egy plusz lesz ahhoz amit már amúgy is adtak a társadalomért. Ráadásul, ha stabil munkahelyük, megbecsülésük és ismertségük van ezzek a tettükkel már nem is veszélyeztetik munkájukat, karrierjüket – mondhatni, nincs is mit veszteniük, ellenben sokak szemében másképp láttatnák a melegeket és sokakat segitenének ezzel az elfogadásban is.

Külföldi országok (Anglia, Németország de még a konzervativ Egyesült Államok is) nyüzsögnek a publikus meleg értelmiségiektől: irók, költők, szinházigazgatók, művészek, publicisták, miniszterek, képviselők de miniszterelnökök is akadnak ilyen szerepben. Magyarországon a meleg személyiségeket számba vevő szubjektiv listán több mintegy száz ember neve szerepel, ezeknek fele ma is élő személyiség. A másságuat még nem vállaló vagy csak diszkréten őrző régi nagy nevek mellett (Pilinszky János, Ferencsik János,

Mensáros László, Gobbi Hilda) ma már olyan nyiltan meleg, vezető értelmiségieket is találunk akik nagy megbecsülésnek örvendenek az országban, gyarapitják a magyar és az egyetemes kultúrát ám értelmiségi szerepük mellett nyiltan vállalt másságukkal segitik talán a társadalom hozzáállásának lassú megváltoztatását is. Ott találjuk a listán a neves nyevészt, irodalmárt, költőt és műforditót Nádasdy Ádámot akinek óráin százak lógnak fürtökben, de ott szerepel a Karinthy család fenegyereke, Karinthy Márton, Gerevich András költő, Varnus Xavér legendás orgonaművész, Alföldi Róbert szinművész, Ungvár Klára, Szetey Gábor és Sebián Petrovszki László politikusok is.  A lista persze ennél sokkal bőségesebb is lehetne, kevés akadémikust, tudóst találunk rajta pedig bizonyára köztük is akad szép számmal. Mégis, a romániai helyzethez képest a magyarországi sokkal kecsegtetőbb. Kies hazánkban még a többségi román társadalom értelmiségi krémje sem akar erről beszélni: neves szinészek, rendezők, politkusok és főpapokról is nyilt titokként kering a hir, hogy melegek, mégis inkább hagyják nevüket viccek témájául mintsem felvállalva ezt a szerepet, beszélnének róla és tennének a másság érzet megszüntetéséért. Néhány televiziós közszereplőn kivül eleve kevés román vállalja nyiltan a másságát a sajtó és a nagyközönség előtt.

Gerevich András

Ami az erdélyi magyar értelmiséget illeti, a helyzet...mondhatni zéró. Néhány egyetemi oktató- akiről amúgy is mindenki tudja – ugyan itt, ott megjelenik párjával, de mégsem képes erről egy sajtóorgánumnak beszélni, pedig meglehet a diákok és számos útkereső melegnek is segitene, hogy változzon az értékrendje. Ugyanigy, szinészek, művészek és irók is akadnak a sorban hasonló diszkrét szerepkört vállalva. Nekik pedig már nem kellene attól félni, amitől nekem például, hogy kezdő karrierjüket aláásná a comming out: elismertek, ismertek és szakmájukban a legjobbak, nekik már nincs mit veszteni, viszont sokat segitenének. Ha egyszer sikerül bebetonoznom magam a szakmámba, akkor én megteszem.

Mit is kivánhatnék a többieknek: hajrá!