Kereszténység és a melegek I.

"És ha valaki férfival hál, úgy amint asszonynyal hálnak: útálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak; vérök rajtok." (Móz III. 20, 13.). A zsidó irásás hagyományok bár nem sok helyen, de elég egyértelműen "szodómiának", azaz erkölcstelen, parázna jelenségnek iráják le két férfi együttétét. A szodómia szó maga elsősorban a homoszexuális közösülésre vonatkozott, az erkölcstelen, parázna, Szodóma és Gomora városában elbúrjánzott jelenségekre hasznátlák amely ellenkezett a zsidó törzsek jogszokásával. A homoszexuális viszonyt megkövezéssel torolták, ahogy a házasságtörő nőket is, a két jelenség tehát elsősorban a szodomai bűnök és a Tizparancsolat "NE PARÁZNÁLKODJ" szólamával áll összefüggésben.

A jézusi tanitások bár zsidó környezetben születtek, a mózesi törvényekkel alig foglalkoznak és kevés helyen jelenik meg a szexualitás kérdése (Máté 5, 28) elsősorban a házasságtörés és az erkölcstelen, féktelen viselkedésre vonatkozóan. Ezzel szemben jó fél évszázaddal a mester halála után Pál apostol már igen vehemensen, az első vérbeli apologétaként több levelében is megemliti a szodómiát, mint bűnt. Ez nem feltétlenül a mózesi, zsidó törvények átvétele, hanem leginkább a keresztény erkölcs felsőbbrendű jellegének apologetikus hangsúlyozása egy pogány, római környezetben ahol a görög pederasztia igen elterjedt életmód volt. Pál apostol tehát nem a zsidó törvényeket követi elsősorban, hanem a római életmód ellen harcol kissé módositva a jézusi tanitásokon (I. Korinth 6, 9 - 11.)

A fő keresztény egyházak sokat vitáztak az idők során a fizikai vonzalom, a szerelem és a házasság fogalmain. A nagy keresztény egyházak mai napig csak férfi és nő közötti házasságot ismerik el és minden más jellegű, házasság előtti szexuális aktust bűnnek minősitenek. Ellenben számos neoprotestáns egyház ma már elfogadja nemcsak a meleg papokat (nőt és férfit egyaránt) de meleg házasságokat is celebrálnak. Modern teológusok egy része ma már nem szó szerint, hanem sokkal árnyaltabban értelmezi a bibliai és jézusi tanitásokat is, átértemezve a házasság, a szerelem és a két ember közötti intim viszony fogalmát. Több irányzat, egyház és szervezet ismert külföldön (igy Magyarországon is!) ahol keresztény fiatalok hitüket sikeresen összeegyeztették szexuális identitásukkal. Itt ugyanis elsősorban két identitásról van szó: mindkettő szinte már genetikailag kódolt (egyik gén, másik mém),  vagy legalábbis nagyon az európai ember mélytudatában gyökerezik igy természetres ,ha egy európai fiú keresve meleségének okait, szembetalálkozik a kereszténység, az otthoni tanitások vagy a vallásórák büntetéseivel. Nagyon sok példa van - és magam is találkoztam 6 éves kudarcos párkeresésem során - olyan emberekkel, akik melegségüket pontosan a keresztény hitük miatt nem tudták elfogadni. Bűnnek hitték, szeretkezés után frusztráltak voltak a ténytől, hogy ők most férfival voltak, nem lehetett érzelmeket kimutatni nekik de különösen nem lehetett a szerelemről, mint szakrális kötelékről beszélni nekik mert nem láttak ők abban semmi "szentségest" hogy férfival vannak. Érezhetően zavarta őket, hogy velem voltak....

Mivel lehet ezen felénk, Erdélyben, Romániában változtatni? Sajnos arra semmi esély egyelőre, hogy az amerikai kontinensen vagy néhány nyugat - európai államban jellemző nyiltsággal kezeljék a témát a nagy egyházak. Ellenben arra lehetne esély, hogy legalább a vallásórákon (főleg a kompromisszumokra hajlamos protestáns egyházak, de akár a katolikusok is) már középiskolában vagy akár azelőtt is szóba hozzák a melegséget, nem mint bűnt, hanem mint a szeretet, az egyetemes emberi együttlét egyik megniylvánulási formáját. Sokakban óriási sebet hagy az, hogy hitüket, vallásos identitásukat nem tudják megélni hűen az ösztöneik miatt és forditva, ösztöneiket elnyomják vagy frusztrációként élik meg, akadályozva hogy abból valaha is stabil identitás jöjjön létre. 

A román melegek (velük intenzivebb volt a kapcsolatom, mint az erdélyi magyarokkal) nagyon babonás, istenhivő emberek. Sokuk éli, sodródásként a melegségüket, ha szembetalálják magukat egy kapcsolattá lett férfiviszonnyal akkor megrémülnek. Otthagyják a másikat, mindenféle butaságokkal érvelve, miközben látványosan zavarja őket a másik érzelmei...

Az "én Jézusom" a Szeretet nyelvét beszéli. Azt a szeretet, amit én sem tudok még beszélni hitelesen, mert összepiszkitom egoista, önző, türelmetlen, makacs, acsarkodó és társfüggő természetemmel. De bármennyire is bennem munkálkodnak ezek az erők is, tudom és hiszem, hogy bennem is és minden emberben ott van az egyetemes együvvétartozás lelkülete. A Szeretet ereje, amely csak épit, erősit, alkot, mozog és csak felfele tud nézni. Az "én Jézusom" és "Istenem" előtt nincs nem, bőrszin, vallási és politikai hozzátartozás, ahogy szexuális orientáció sem: mindenki egy erőből fakadt és különböző felszines identitásokat kapva vagy felvállalva, megtanulva utazik egy testben ezen a világon, kapcsolatba lépve másokkal, akiket valójában mindig, de mindig ismert már. Mert Egyek vagyunk.