Rossz nevelés?

Amikor először megnéztem Pedro Almodóvar "La mala educatión" (Rossz nevelés) című filmjét kissé felháborodottan könyveltem el, hogy a nagy rendező úgy ábrázol két meleg

férfit, mint akik "rossz nevelés", molesztálás és gyermekkori zaklatás miatt lettek azzá, akik. Nem igazán értettem, hogy miért kell indirekt módon ugyan, de a pedofilia áldozatait majdani melegekként ábrázolni. Egészen addig tartott nekem ez teljesen irreális esetnek, amíg nem találkoztam tavaly nyáron két emberrel....

Az elsővel egy rövid, mondhatni távkapcsolat alakult ki, amely leginkább egy kellemes, aranyos haveri viszonnyá szelídült. Meglátogattam én is gyönyörű szülővárosában, eljött ő is Kolozsvárra egyszer. Csak jó emlékeket hagyott bennem, kedvessége, odaadása, figyelme és szeretete tanulandó példa volt nekem is, kihozta belőlem a legjobbat amire akkor képes voltam. Bár több olyan jó lélek lenne a világban mint ő. 

Amikor elmesélte a gyermekkorát egészen döbbenetes részletekről számolt be. Apja egy vadállat volt, súlyos alkoholista, aki verte az anyját és néha őt is. Mi több, ez az érzelmi analfabéta "férfi" néha "megsimogatta" a fiút. Bár nem történt soha erőszak vagy nemi közösülés, apjának ez az őrült viselkedése teljesen megrémítette a fiút, aki nem tudott egyáltalán azonosulni így a férfimodellel. Ugyan szexualitását és nemi identitását hamar és könnyen fel tudta vállalni, sokáig a testiség megélése gondot okozott neki. Mikor én megismertem azonban már nem volt ilyen gondja. Kivételes barátokra tett szert az idők során és a férfiak akikkel dolga volt, ők is nagy gonddal, figyelemmel tudtak bánni vele. Remélem én sem hagytam rossz emlékeket benne...

 A másik fiú amaz nagy szerelem, amelynek vége januárban mai napig padlóra tett. Az ő gyermekkoráról alig tudok valamit, családjáról, gyermekkoráról szinte semmilyen szín alatt nem tudtam részleteket kihalászni. Ha kérdeztem, nem válaszolt, felháborodott, terelte a szót. Ellenben ritkán, 1-2 pohár bor után önkéntelenül is el -elszólta magát. Kiderült, hogy apja nem volt mellette nagyon sokáig, mivel külföldön dolgozott és a párbeszéd szinte teljesen hiányzott a családból. A főnök, a tartó erő az anya volt, aki egy nagyon durva, erős és posszesziv hajlamú személyiség. Hogy mi is történhetett apa és fia között...nem tudom. Azt viszont tudom, hogy ez a fiú nem engedte soha, hogy meztelenül megérintsem a hátát. Ruhában átölelhettem, szerette is néha (bár mértékkel, az én szeretetigényem neki túl sok volt) de ha levetkőzött, akkor semmiféle módon nem tudtam simogatni a hátát. Ha kérdeztem erről, hogy mi az oka, nem válaszolt, mérges, dühös lett. Semmilyen seb, heg, elváltozás nem volt rajta és nem hiszem, hogy testével elégedetlenkedhetett volna. Meglehet, itt is valami zaklatás elnyomott emléke  lappang....erre én már aligha fogok tudni fényt deríteni,  szakítás után kapcsolatunk teljes mértékben megszakadt, élő seb maradt.

Almodóvar filmje mindenesetre több érdekes jelenségre is felhívja a figyelmet: 

•  a katolikus egyház cölibátusa számos perverziónak és káros jelenségnek a melegágya, amely sem a hitet, sem az egyházat nem szolgálja tevőlegesen így azt el kellene törölni

• a szexuális orientáció meglehet nem teljesen és kizárólag genetikai okokra vezethető vissza

• a családon belüli erőszak mértékéről, elterjedtségéről sokunknak fogalma sincs, pedig ez egy teljesen valós és szörnyen veszélyes, katasztrofális jelenség. Áldozatai segítséget igényelnek!