A második találkozó

Sajnos az idő most nagyon szorit (ahogy általában, hisz állitólag ezért találtuk fel), igy csak nagyon röviden fogom összegezni személyes benyomásaim, impresszióim a második Erdélyi LMBTQ találkozóról.

Mindenekelőtt az, hogy ez létrejött másodjára is, szerintem óriási nagy dolog és egyértelművé vált, hogy itt egy "lassú viz partot mos" jellegű mozgalom van kialakulóban. 

A találkozó a rossz idő miatt ezúttal sem a szabadban zajlott,  hanem az előző gyűlés helyszinén, a Bulgakov előtt kezdett gyülekezni a társaság. A múlt heti összeruccanáshoz képest, már az első tiz percben egyértelmű volt, hogy itt most a fiúk lesznek többségben, sokáig csak egyetlen leányzó képviselte a szebbik nemet. A gyülekezés elég szépen összejött, igaz kevesebben voltunk mint múlt alkalommal, de annyira bőven elegen, hogy a Bulgakovban ne találjunk magunknak megfelelő helyet. Igy kerültünk aztán az Inszomniába, ahol hosszú órákon át folyt a most is kellemes találkozó. Mivel ismét fele - fele arányban voltak jelen régiek és újak, ezért a szokásos körbemutatkozás zajlott le, nevek és rövid jellemzések ismétlésével. A hangulat, ahogy többen is megjegyezték, talán kicsit feszültebben oldódott, mint a múltkor, de ez a kávészemes konyakok segitségével nagyon hamar orvoslásra került. A két moderátornak is köszönhetően, nem alakultak ki túl sokszor klikkek, állandóan volt téma és mindenki szóhoz tudott jutni. Felidéztük az első találkozó pozitivumait, hatását, megbeszéltük, hogy mit is akarunk tenni a facebook csoportunkkal, mi lesz a célja ezeknek a találkozóknak, hogyan kellene megmozgatni az inaktiv tagokat és milyen úton tudunk a mi kis mozgalmunknak jogi keretet és külső megnyilvánulást, hangot adni.

A nagyon komoly és perspektivákat feszegető témákon kivül persze szóba kerültek lazább témák is. Comming out történetek, érdekes, néha kuriózumszámba menő személyes történetek, ágytitikok, közéleti témák és néha a művészet is beköszönt Faludyval, Passolinivel vagy épp Dalival. A később két főre gyarapodott női társaság sokszor mentette meg a csapatot a széteséstől, klikkesedéstől.

Bár jómagam a láz és a melankolia bugyraiban fortyogtam, ezen a második találkozón is otthon éreztem magam, kellemes, barátságos és ami a legfontosabb, értelmes emberek között lehetett ismét olyan témákat szabadon megvitatni, amit néha még a barátokkal sem tudunk. A második találkozó bebizonyitotta, hogy kell ez, jó ez, de az elkövetkezőkben már komoly stratégiákról és jövőtervekről is beszélni kell.