Példaképek: Vişinel Costel Bălan

Vişinel Costel Bălan neve jól ismert azok számára, akik a Guardian-t olvassák. A neves angol napilap "Ceausescu gyermekei" című 2014-es cikkében beszámolt a romániai árvaházak 1989 előtti állapotáról, mely riportnak egyik főszereplője volt a 2 hónapos korában árván

hagyott Vişinel Costel Bălan.
Az azóta sikeres civil mozgalom-vezető, politikus és számos alapítvány vezetőjeként tevékenykedő véleményvezér amerikai álomként valósította meg önmagát és lett sikeres ember Romániában. Életútjáról a gyerekgyilkosságoktól, árvaházi traumáktól és nehéz küzdelmektől a sikerekig vezető útig számos riport is készült román nyelven. Igazi hőse ő egy generációnak, akit a Ceausescu-rendszer árvaházai jóformán halálra és pusztulásra itéltek. Azok az árvaházak, ahol a HIV fertőzöttség gombaszerűen terjedt a 80-as évek végén és ahol sokáig a gyermekek terrornak és megfélelmlitésnek voltak kitéve nap mint nap. Vişinel Costel Bălan mégis dacolt sorsával és sikeresen elvégezte a középiskolát majd az egyetemet is, amelyet követően számos ONG és alapítvány létrehozója és vezetője lett, amelyek a hátrányos, különleges helyzetben lévő gyeremekeket - sorstásait - segíti. Ezek közül a legismertebb a "Desenam viitorul tau" azaz a "megrajzoljuk a jövődet" alapitvány, amely 2013 óta rengeteg gyermeken segített.
A TedX előadóként is sikerest aratott Bălan legutóbbi blogbejegyzésében és Facebook posztjában meglepő lépésre szánta el magát. A szentek tetemeit és relikviáit csókoló és nyalogató román társadalom bírálójaként azt a retorikus kérdést tette fel, hogy elgondolkodik-e a román társadalom azon, hogy ugyanazzal a nyelvvel, amivel orális szexet végzünk nap mint nap vasárnaponként az álszent ortodox társadalom bizonyos tagjai szenteket és azok relikviáit nyalják meg. 
Meglehetősen erős kritikájának végén azonban még ennél is bátrabb lépést tett - talán elsőként a román közéletben: nyíltan vállalta biszexualitását. 
Meg merte tenni ezt a lépést, annak ellenére, hogy lehet, néhány követőjét, támogatóját elveszti ezáltal. Na és? Több ezren támogatják, mert őszinte és szinte szent-emberszerű célt szolgál: gyermekeken segít éjjel, nappal. És néha igen, férfiakkal is szexel. Hol a baj ezzel? Aki megvetné, nézzen magára: azelőtt éjszaka lehet ő is orális szexet végzett, másnap pedig csókolta a templomban a mumifikálódott szent tetemét vagy a keresztet. 
De talán nekünk, erdélyi magyaroknak még fontosabb kérdés: mi akadályozza meg az erdmagyar elitet (politikai, gazdasági, intellektuális vezetőket), hogy a maguk biztos, bebetonozott, hires és elismert poziciójukban végre ők is előjöjjenek mint melegek vagy biszexuálisak? Mitől félünk mi 2017-ben?
Ez itt a kérdés, válasszatok...

Vişinel Costel Bălan egy követendő példa. Álljon hát előttünk mintaképként. 

Mit is akarunk mi?

Remus Cernea

Remus Cernea és Puiu Hasotti nyilatkozataiban talán az volt a legjobb, hogy égő és állandó témává tették a melegséget és felhívták a teljes romániai társadalom figyelmét erre a jelenségre. Ahogy a romániai társadalom, úgy a vezető politikusok és értelmiségiek is megosztott véleménnyel válaszoltak Cernea kezdeményezésére: volt aki a házasság ellen, volt aki pedig mellette tette le voksát. "Tény, hogy előbb utóbb Romániában is bevezetik vagy a civil élettársi viszont vagy akár a meleg házasságot is, ez csak idő kérdése most már" - mondta az egyik politikus. Való igaz, a melegjogi aktivizmus hasznos és jó dolog, egy közösség önkifejeződésének mondjuk úgy reprezentatív, "hivatalos" formája ami az egyenlőségre alapuló társadalmakban elengedhetetlen. Mégis, most valami olyasmiről beszélnék, amiért sokan a meleg világból lehet megköveznének. Valóban a házasodás a legnagyobb gondunk?

Ezzel a nagy ódázással és "gyerünk házasodjunk" jogi mozgalommal úgy érzem megint eljutott a meleg világ oda, hogy már saját köreiből is felcsendüljön a - szerény véleményem szerint - jogos "heteró" kérdés: de hát mit is akarnak ezek valójában?". Bármilyen hihetetlennek tűnik, ez egy jogos kérdés. Az, hogy a világon most mindenhol a melegek házasságáért kardoskodnak, valóban divatos tendencia és az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának ha úgy tetszik egyféle kiterjesztése. Ez normális dolog, nincs ezzel semmi baj. Mégis, sok heteró, aki külső szemlélőként, nemegyszer idegenkedve, egy meleget sem ismerve személyesen jogosan látja úgy, hogy a melegjogi mozgalmakkal az LGBT közösség túllő a célon.  Bátorkodjunk föltenni a kérdést: mi is a bajunk? Valóban a meleg világ legnagyobb gondja az, hogy nem tudunk házasodni? Tényleg? 

Vegyük figyelembe a következőket:

- szerény tudomásom szerint Romániában sem ért több diszkriminatív megkülönböztetés senkit amiatt, hogy vállalta szexuális másságát. Legfeljebb ugyanannyi alkalommal fordult elő diszkrimináció, mint bármelyik más kisebbség (cigány, magyar, zsidó, testi fogyatékos, HIV fertőzött, vallásos szekta tag) esetén (mindez persze nem normális dolog, de ne túlozzunk)

- a fizikai bántalmazások, a homofóbia jelensége nem magasabb, mint bármelyik országban Európában (lásd: Franciaországban melegeket vertek a napokban)

Alfred Kinsey szexológus

- a házasságon kívül mindenhez ugyanazok a jogokkal élhet egy meleg (az hogy ő nem meri vállalni, az kinek is a baja?)

Nézzük meg ellenben, hány meleg AKAR házasodni? Elgondolkodott ezen valaki, hogy példáulstatisztikák bizonyitják, hogy a meleg férfiak döntő többsége életében 15 - 50 partnerrel rendelkezik, de 30% -uk (!) 500 és 1000 partnert vált életében. A számok döbbenetesek. Tény, hogy ezek az adatok Kinsey kimutatására vonatkoznak, melyeket a szakirodalom is már fenntartásokkal kezel, mégis az általam is tapasztalt valóság (társkereső olalakon órákat töltő erdélyi és romániai melegek ezrei) sajnos csak megerősiti ezt a jelenséget. Nem tudom, lányoknál mi a helyzet, de a romániai melegek körében (ahogy bárhol máshol is) a nagy többség - tényleg, a NAGY többség - nemhogy nem talál magának párt, de nem is akar. Teljességgel ellenzik a párkapcsolatokat, különösen ha zárt, monogám kapcsolatról van szó.  Ennél fogva úgy érzem, bátorkodhatunk ismét feltenni a kérdést: valóban a házasság a legnagyobb gondunk?

Ha meleg aktivista lennék, a következő problémákkal és jelenségekkel foglalkoznék intenzívebben  mert úgy látom ezekben kellene hathatós segítség:

- Romániában a melegek továbbra is a társkereső oldalakra szoritják le magánéletüket. Igen magas a szégyenérzetük orientácijuk miatt, nagyon sokan biszexuálisnak vallják magukat, miközben évek óta nem voltak nővel és naponta több órát töltenek szex után kutatva férfiakkal

- a melegek többsége nem mert még coming outolni barátai, de főleg családja előtt. Ehhez tréningek, felkészítésék, segítségek kellenének melegnek és szülőknek egyaránt

- a (férfi) melegek többsége nem hisz, vagy nem akar párkapcsolatot, preferálja a szabadelvűség "friends with benefits" nyitott kapcsolatát

- a heteró "nagyközönség" továbbra is minimális ismeretekkel rendelkezik a melegekről, annak kultúrtörténeti és orvosi, pszihológiai jelenségeiről, igy - mint mindentől ami idegen - sztereotip félelmeket táplál

Úgy érzem, hogy ez a néhány téma bőségesen elegendő ahhoz, hogy lássuk: a meleg világnak belülről kellene először megváltoznia és utána jöhetne a nagyközönség is. Vagy legalbább párhuzamosan haladni a kettővel. Szép és jó d

olog a házasság, alapvető emberi jog, követelhetjük...de ne feledjük, hogy messze nem ez a legfőbb gond és nem ez érinti a melegek nagyon nagy többségét.