Példaképek: Vişinel Costel Bălan

Vişinel Costel Bălan neve jól ismert azok számára, akik a Guardian-t olvassák. A neves angol napilap "Ceausescu gyermekei" című 2014-es cikkében beszámolt a romániai árvaházak 1989 előtti állapotáról, mely riportnak egyik főszereplője volt a 2 hónapos korában árván

hagyott Vişinel Costel Bălan.
Az azóta sikeres civil mozgalom-vezető, politikus és számos alapítvány vezetőjeként tevékenykedő véleményvezér amerikai álomként valósította meg önmagát és lett sikeres ember Romániában. Életútjáról a gyerekgyilkosságoktól, árvaházi traumáktól és nehéz küzdelmektől a sikerekig vezető útig számos riport is készült román nyelven. Igazi hőse ő egy generációnak, akit a Ceausescu-rendszer árvaházai jóformán halálra és pusztulásra itéltek. Azok az árvaházak, ahol a HIV fertőzöttség gombaszerűen terjedt a 80-as évek végén és ahol sokáig a gyermekek terrornak és megfélelmlitésnek voltak kitéve nap mint nap. Vişinel Costel Bălan mégis dacolt sorsával és sikeresen elvégezte a középiskolát majd az egyetemet is, amelyet követően számos ONG és alapítvány létrehozója és vezetője lett, amelyek a hátrányos, különleges helyzetben lévő gyeremekeket - sorstásait - segíti. Ezek közül a legismertebb a "Desenam viitorul tau" azaz a "megrajzoljuk a jövődet" alapitvány, amely 2013 óta rengeteg gyermeken segített.
A TedX előadóként is sikerest aratott Bălan legutóbbi blogbejegyzésében és Facebook posztjában meglepő lépésre szánta el magát. A szentek tetemeit és relikviáit csókoló és nyalogató román társadalom bírálójaként azt a retorikus kérdést tette fel, hogy elgondolkodik-e a román társadalom azon, hogy ugyanazzal a nyelvvel, amivel orális szexet végzünk nap mint nap vasárnaponként az álszent ortodox társadalom bizonyos tagjai szenteket és azok relikviáit nyalják meg. 
Meglehetősen erős kritikájának végén azonban még ennél is bátrabb lépést tett - talán elsőként a román közéletben: nyíltan vállalta biszexualitását. 
Meg merte tenni ezt a lépést, annak ellenére, hogy lehet, néhány követőjét, támogatóját elveszti ezáltal. Na és? Több ezren támogatják, mert őszinte és szinte szent-emberszerű célt szolgál: gyermekeken segít éjjel, nappal. És néha igen, férfiakkal is szexel. Hol a baj ezzel? Aki megvetné, nézzen magára: azelőtt éjszaka lehet ő is orális szexet végzett, másnap pedig csókolta a templomban a mumifikálódott szent tetemét vagy a keresztet. 
De talán nekünk, erdélyi magyaroknak még fontosabb kérdés: mi akadályozza meg az erdmagyar elitet (politikai, gazdasági, intellektuális vezetőket), hogy a maguk biztos, bebetonozott, hires és elismert poziciójukban végre ők is előjöjjenek mint melegek vagy biszexuálisak? Mitől félünk mi 2017-ben?
Ez itt a kérdés, válasszatok...

Vişinel Costel Bălan egy követendő példa. Álljon hát előttünk mintaképként. 

Melegnek lenni az IS árnyékában

Bár az "igazi" keresésében igencsak szerencsétlennek tűnök, ezen a valójában önismereti úton azért nagyon sok rendkivüli emberrel és különleges esettel találkoztam már. Mégis, az elmúlt hét év talán legmegrázóbb és legérdekesebb találkozójára tegnap került sor.

Egy kis német városban, ahol az ember alig hinné hogy találkozhat egyáltalán külföldiekkel, nagy meglepetések is várhatnak a kiváncsi természetű emberekre. Az emigránsok iránti nyitott politikájáról hires ország jelenleg élen jár Európábana Közel - Kelet és különösen Sziria menekültjeinek befogadásában. A jól ismert meleg "társkeresőn" (húspiac) navigálva, egy új arcba botlottam bele. Arab fiú, ezt a profiljában is

nyiltan vállalja, képpel, nyelvvel. Ez máris ritkaság: általában kép nélkül,nagyon diszkréten szoktak az oldalon lenni. Bizonyos részletekben azonban természetesen nem téveszti meg "csoporttársait": ő is "biszexuálisként" definiálja magát. A pillanat tehát, amikor ki kell választani az oldal létrehozásakor a "szexuális identitás" kategóriát, számára is félelmet kelt a "meleg (gay)" szó láttán. Ettől függetlenül, a kiváncsiságom nem engedhette meg, hogy ne menjek ki vele egy találkozóra.

A fiú (32, de fiatalabb arccal) meglepően laza, nyilt gondolkodású és állandóan mosolygó jelenség volt. Fáradt arcú, de ezen később nem csodálkoztam a körülmények hatására. Nem dohányzik és nem iszik.

A beszélgetésből hamar kiderült, miért is van ő Németországban. Sziriában született és második legnagyobb városában, Aleppóban élt egészen mostanáig. A hihetetlen történelmi múlttal rendelkező, az európai városok többségénél idősebb, egykori hatalmas metropolisz amely 2006 -ban az Iszlám Világ kulturális fővárosa cimet is megkapta, ma egy terrortanya, amelyet korunk tébolya és fekélye, az új nácizmus arab változata, az Iszlám Állam (ISIS) tart rettegésben már több, mint egy éve. A  város egyébként már 2011 óta 

romokban hever, amikor a civil háború kezdetét vette. A fiú beszámolója szerint ő maga több barátját vesztette el az egyébként súlyosan korrupt és az arab államok körében közepesen konzervativ szir kormány és az ISIS közötti összecsapásokban. Nővérének házát felrobbantották, szerencsére családja nem volt otthon. Amikor egy pubba igyekezve átsétáltunk a széles, csendes főúton, eszébe jutott hogy ezt Aleppóban csak rohanva, lehajtott fejjel, görbült testtel lehetne megtenni, mert mindenhol gépfegyveresek leselkednek - hol a szir hadsereg, hol az ISIS tagjai. A háború miatt több családtagja menekült már Európába, Dániába, Hollandiába és Németországba is.A németekrőljó véleménnyel volt...."tudod, nekik nem volt semmi közük Sziriához, nem úgy mint a franciáknak, angoloknak és amerikaiaknak". Az utóbbiakról viszont csak rosszat mondott, szinte utálat érződött a szavaiban irántuk.A történelmi kontextust ismerve...ezen nem csodálkozom. Viszont azt is tudjuk, hogy pontosan ez az utálat fordul tébolyba azoknál a fiataloknál, akik a szuburbánus nagyvárosi kultúrából csak a mérhetetlen fájdalmat élik meg gyerekként és egyedüli reményként a Török Állam és a terrorista Szaudi királyság által támogatott terrorszervezetekhez csatlakozik.

Arra a kérdésre, hogy kik is az ISIS tagjai...csak annyit tudott mondani, hogy "tébolyult, őrült emberek! Fiatalok Sziriából, Németországból, Franciaországból, Angliából. Ismerek egy német orvost is aki csatlakozott az ISIS -hez. És ezek ellenére magát kereszténynek vallja!". 

Ami a meleg életet illeti...

Sziriában az ISIS előtt sem volt könnyű melegnek lenni, ahogy az arab országokban általában. Innen is adódik számos sztereotip vonásuk ("biszexuális" identitás, diszkréció, sajátsgos szexuális szokások az ágyban). Elmondta azt is, hogy leginkább fiatal, tini fiúkkal találkozgatott, ha szexet keresett, társkapcsolatot azonban csak vele egykorúakkal épitett. Ez az érdekes "pederasztra" jelenség még az ókorból öröklődött át, de a középkori perzsa - iszlám költészet is megörökiti a fiatal fiú - felnőtt férfi erotikus viszonyát, mint trambulint egy másfajta kapcsolat felé. Mindez persze szőnyeg alatt, titokban kell történjen.

"A szir kormány mindent tud. A titkosszolgálata és a rendőrség mindenhol ott van. Aleppóban vannak meleg közösségek, sajátságos negyedek, bárok, de semmi sem történhet nyiltan. Ha rajtakapnak (értsd: inflagranti, anális közösülés vagy más jellegű szexuális tevékenység közben), 3 hónap börtönre itélnek. Ha másodjára is, 6 hónap. És igy tovább".

A meleg kapcsolatoknak esélyük sincs kivülre kerülni, minden titokban kell történjen.Ezek ellenére (vagy talán pont emiatt!) sokaknak van tartós párkapcsolata. Neki kettő is volt, az egyik három évig, a másik öt évig tartott. Utóbbi a háború miatt ért véget, párja az Egyesült Arab Emirátusokba menekült még tavaly.

Ha patetikusak akarnánk lenni, azt is mondhatnánk, hogy a háború elválasztott egy titkos szerelmet. Micsoda film! Sirás. Ez persze nem volt teljesen igy, más is közrejátszott ebben, de kétségtelenül a háború ott is tönkretett mindent, ami szép és örök érték - kezdve az UNESCO emlékektől egészen a családokig.

A fiú története egészen megható, megrázó volt. Látni, hogy ilyen szörnyűségekből jön valaki, melegként és ezek ellenére lazább, kedvesebb, mint az európai melegek jelentős része, akik saját testük ápolásán kivül aligha találnak más örömet az életben -és mégis, panaszkodnak, elégedetlenek a több ezer eurós fizetésükkel.

Ahol a fájdalom a mindennapok része, az kiül az arcra is.Ahol ez társul még a meleg világ virtuális valótlanságával is...ott pedig még inkább érződik. Nagy élmény volt egy ilyen emberrel is találkozni.

A gayminátor

Hivatalosan is elneveztem magam gayminátornak.  A fogalom alatt értsük azt, hogy adott egy meleg fiú, aki valamilyen furcsa oknál fogva önmagukat biszexuálisnak öndefiniáló, valójában érezhetően meleg fiúkba lesz szerelmes. A végeredmény pedig az, hogy miután néhány hónapot szenvedélyesen végigvitáz és szenved a fiúkkal, ők elhagyják...majd rövid idő után kiderül: a fiúk végérvényesen melegnek definiálják magukat. Nos...úgy látszik ha díjat osztogatnának a "hány biszexet konvertáltunk át meleggé" kategóriában, ott én Jack Nicholson lennék, megannyi díjjal. Legutóbbi "díjátadásomról" írnék most, eddigi legnagyobb szerelmem történetét. 

Tavaly nyáron megismerkedtem egy fiúval. Magát biszexuálisnak határozta meg, hisz volt egy éves kapcsolata lánnyal és fiúkkal csak azt követően, 25 évesen volt dolga. Bár akkor már túl voltam két "biszex" konvertáláson és erősen fogadkoztam, hogy "soha többet"...az első találkozásunk annyira jól sikerült, hogy beleestem a fiúba. Kiderült, hogy az ágyon kívül is nagyon jól kijövünk, rengeteg közös vonásunk van, zenében, tudományos érdeklődésben, sétálásokban és még a gasztronómiában is. Én csodáltam az ő oroszláni spontaneitását, tüzességét, lelkesedését, ő meg érdekesnek találta az én kimért, határozott döntéseimet és kitartásom. A baj csak ott volt, hogy a fiú amikor érezte, hogy ebből a sok, közös lötyögésből valami komoly is lehet, megrémült. Egyféle elkötelezettség ellenes magatartás jött elő belőle, ami nem volt túl szerencsés az ő robbanékony természetével keveredve. Ez pontosan az én társfüggő természetemnek hiányzott...igy aztán a vita és a kapcsolat máris megromlott, annak ellenére, hogy én akkor már fülig szerelmes voltam belé. Először azzal érvelt, hogy neki egy lánnyal kell most kapcsolat, hisz olyan rég nem volt lánnyal és vágyik rá...aztán mikor ezt is megengedtem (első hiba) akkor letett erről a vágyáról (nem jött össze neki) és fokozatosan húzódott el tőlem. Még idegesítőbbnek érezte, ha érzelmeimet kimutatom, valahol éreztem ,hogy ez őt leginkább belülről zavarja. A tény, hogy ő is így érez, megrémisztette. Vita, vitát követett, de valahogy az ágyban mindig megoldottuk a problémát, igy néhány nap nemalvás és dühkitörés után a dolog ismét békésen zárult. Decemberben aztán egyre ritkábba találkoztunk. Állandóan panaszkodott, hogy neki túl sok a heti 4-5 találkozó, csökkentsük heti 1-2 -re....volt, mikor még annál is ritkábbra. Ez nekem már túlságosan terhes és szorongást kiváltó kérés volt. Egy másik országból jöttem vissza miatta ősszel, két nagy csomaggal, egy Boci csokival és egy borral. Az a találkozás nehezen feledhető, úgy az ő öröme, mint az azt követő gyönyörű szeretkezésünk. Decemberben ez végképp összeomlott. Ő annyira megrémült a kapcsolattól és a ténytől, hogy én perspektivákban gondolkodom, hogy elhagyott. Szó nélkül, mindenféle megbeszélés nélkül. A karácsonyt még ugyan kivárta, de az év első napjaiban egy internetes üzenetben közölte, hogy ő más - és most figyelj - fiúkkal (!) akar lenni. 

Négy hónap pokol várt rám, amikor próbáltam elfelejteni. Ez idő alatt ő a fél várost végigkefélte - kivétel nélkül, fiúkkal. Hónapokig nem beszéltünk....aztán mindig ő volt, aki keresett. Mikor közöltem, hogy még mindig szerelmes vagyok, akkor ismét megrémült és elhúzott.

Most ismét felkeresett. A kérdésre, "hogy vagy?" az volt a válasz: "hogy lennék..megvagyok. Elfogadtam, magam annak, ami vagyok...meleg". Egy év kellett hozzá. Egy tönkrement szerelem, egy szép barátság szüneteltetése és a fél város kurogatása ahhoz, hogy egy önmagával kibékületlen meleg fiú végre saját szájából tudja mondani azt, amit én neki már augusztusban megmondtam: MELEG VAGY(OK).

És ez igy van rendjén. Ennek igy kell legyen. A változás soha nem kivülről jön. Akármennyi áldozatot hozunk is egy emberért, pszihológiai kérdésekben mindig, de mindig csak a belső motor tud segiteni. Az önfelismerés, a tudatositás, az akarat. Ez nem hajlam kérdése. Ez kőkemény munka és élettapasztalat. Identitás.

Meleggé válásának gyötrelmeit csakis ő ismeri. Én láttam néha a szemeimben a küzdelmet, de hamar elforditotta tőlem. Most nagyon megölelném, hogy gratuláljak neki....

De jobb ez így. Jobb.

TIFF meleg szemmel: The Guide

A TIFF az elmúlt években már rendszeresen több, melegséggel vagy szexualitással foglalkozó filmet a programjára tűzött. Tavaly például a főtéren nézhette a nagyközönség az áldozattal is járó, első szerbiai Prideról készült filmet, vagy együtt könnyezhették végig - már aki nem volt elég prüd - a Weekend cimű filmet a közönség. Idén is több meleg vagy LMBTQ témájú film van teritéken. Sajnos jómagam nem tudok

A rendező

mindengyiken résztvenni, egyet már láttam, még egyet tervezek megnézni. Jöjjön most a már látott film rövid összefoglalója, véleményezése.

Amikor a jegyet megvettem, az AperiTIFF- ből nem derült ki egyértelműen, hogy meleg témájú - e a film. És még jó, hogy nem derült ki: beülve a kedvenc mozimba, a 30 -as évekbeli aranykort idéző Cinema Arta egyik jól kibélelt székébe, egyedül mozizva is jól éreztem magam. A teremben elég sokan voltak, de ismerőst nem láttam. A film (The Guide - O xenagos

, 2011)  előtt egy kopasz pasas beharangozta, hogy a rendező,  az igen sármos és mutatós Zacharias Mavroeidist is a köreinkben köszönthetjük, aki a vetités után készséggel áll majd rendelkezésünkre. A sármost és mutatóst persze nem mondták, de azért ezt hozzá kellett tegyem mindenképp.
A film maga nagyon jó volt, mondhatni vigjátéknak, ám inkább szatira volt. Iasonas, egy Salonikiből Athénbe került turistavezetőről szól, aki épitész - hallgatókat, Erasmusos külföldieket kalauzol néhány napon át Athénban. Szerencsétlenségére az összesereglett csapat - egy jóképű, de nagyon öntelt amerikai pasi, egy buta német liba, egy laza, de nagyon szlávos bolgár csaj, egy szerelmes spanyol diva, egy nyafogó francia bige és egy full meleg francia pasi - a sztereotipiák megjelenitői voltak. Karaktereiket úgy ábrázolta a rendező, hogy a néző érezze: a görögök hogy látják a turistákat és a turisták őket. mennyire végletekben gondolkodunk ha néhány napra meglátogatunk egy országot. A film ugyanakkor a 2009 előtti Athént is bemutatta (a rendezés még a válság

A turisták

és a nagy athéni lázadások előtt zajlott). Rámutatott a görög társadalom néhány főbb problémájára, de nem is sejtetve a későbbi lázadásokat. Iasonas azonban nem csak azért érdekes figura, mert naponta kiveri reggel a farkát és fura napi rituáléi kétbalkezes, de mégis szimpatikus fiúvá varázsolják, hanem leginkább azért, mert athéni tartózkodása idején szerelmes lesz az egyik barátnőjébe és ugyanakkor, leszopatja magát egy meleg crusing helyen egy fiúval. Ekkor jön rá, hogy valójában ő nem heteró...de akkor mi ez az egész? A filmnek mondhatni nincs témája, fő vezérvonala, igy Iasonas szexuális identitásának keresése sem kap főszerepet, legfeljebb a második felében a filmnek. A fiú egyértelműen szégyenérzetet érez, frusztrálja őt az, hogy barátnője jól érzi magát a meleg francia pasival, aki igen népszerű a csajok körében (is), miközben valójában őt is vonzza a pasi. Bár kettőjük között ez a fura játék kiderül, Iasonas még nem érett meg arra, hogy bevallja önmagának vonzalmát a férfiak iránt.
A film végül kicsit nyitottan zárul....talán rájön arra,hogy ő meleg és eldönti, hogy Athénban marad.
A film nem tartalmaz obszcén, vagy akár erotikus jeleneteket sem. Van egy -két meleg csók és az orális rész...ami azonban semmilyen részletet nem mutat. Ennek ellenére a közönségben többször hallottam hujdulást és sóhajtást, jajgatást és elégedetlenséget amikor a meleg téma előjött. A hátam mögött ülő elég mutatós pasi ájuldozott, hogy "iarasi cu gayii astia" ("már megint ezekkel a buzikkal"). Nem értem mi volt a baja....
A film végén a rendező egyetlen kérdést sem kapott, ami a film szexualitást érintő témáira vonatkozott volna. Én sem kérdeztem., leginkább a hátam mögött ülő állandóan jajgató és elégedetlenkedő pasi miatt éreztem feszélyeztetve magam...

Meleg függőségek

Tegnap az exemmel folytatott mérhetetlenül csúnya és ismételten megalázó chatelésünk után eldöntöttem, hogy leszokok róla és a rómeóról is. Bántó és vulgáris szavai, minden empátia nélkül felém dobott "értsd meg, hogy én nem szeretlek és nem is foglak soha" mondata valamint "nincs szükségem elmebetegekre" (válaszként arra, hogy szerelmes vagyok belé) három hónap szakitási huzavona után most hatott először

 olyan súllyal, hogy valóban rájöjjek arra, hogy szerelmem és odaadásom meddő táptalajba hull, benne nem lel jelenlegi állapotában forrásra. Nem tudunk már felfele szeretni, csak a fertőbe huzzuk egymást legapróbb beszélgetéseinkkel is. Ő megaláz engem, én kétségbeesetten próbálom menteni az illuzóit, hogy ebből lehetne még valami...ő menekül és futok utánna. Semmi haladás fölfelé,a hogy ez a valódi szeretetben kellene legyen. Értelmetlen az egész. Ismét szembesülnöm kell azzal, hogy szerelembe esni egy biszexuális, kapcsolatra képtelen és attól óckodó "csak barátokat keresek (értsd: dugunk és néha kijárunk)" elv szerint élő fiúba maga a pokol. Meglehet társfüggő vagyok, mert tovább maradnék egy olyan kapcsolatban, ami árt és nem szeret, ami rombol és nem épit. De meglehet....egyszerűen igy viselkedne minden, a "neurokémiai" mámor első félévében ignorált szerelmes (lásd képet). Mit tehetnék mást, mint végleg elfogadni a tényt, hogy rossz táptalajt választottam szerelemnek? A pokoljárás közepén azt is bánom, hogy találkoztam vele...de talán az idő ezeket asebeket gyógyitja. Tudom, hogy szeretni sosem szégyen, tudom, hogy milyen értékeket, elveket vallok, tudom hogy ezek jók és nemesek. Hiszem a szeretet erejét és vallom, hogy a párkapcsolat sokkal nemesebb, felelősségteljesebb és emberibb létforma, mint a "friends with benefits", amit én soha nem tudtam elfogadni, mert abban csak 20 -30% -os energiákat fektet az ember. Az kényelmes, felelősség, odaadás, akarat nélküli dolog. Az felbontható könnyen, a másik eldobható mint egy rossz zokni....az egy kegyetlen játék, ahol nincs helye szerelemnek.

Az exemről való leszokás szorosan kapcsolatban áll ugyanakkor a rómeóról való leszokásról is. Sajnos tény, hogy ezzel a döntéssel elvágom magamtól az egyetlen utat a kolozsvári meleg világtól, ám mégis úgy gondolom, érzem, hogy ezt most meg kell tennem. Miért is? Ime leirom.

A rómeón hat éve vagyok. Több profilt váltottam az évek során, volt néhány hét, de akár több hónap is, amikor nem, vagy alig léptem fel az oldalra. Rengeteg emberrel  -tényleg, százakkal - kerültem néhány szóra, kapcsolatba. Többükkel sikerült épkézláb mondatokig, sőt, értemes, izgalmas párbestzédekig eljutnom. Asztrofizikától a filozófiáig, szado -mazohista szextől az identitását kereső negyevenes éveit taposó férfiig mindenféle témát érintettem. Itt ismertem meg azt a néhány embert, akibe szerelmes lettem, valamint néhány olyan személyt, akivel barátságot tudtam kiépiteni.

Mégis, úgy döntöttem, hogy most ismét elhagyom egy időre ezt az oldalt - nem törlöm a profilom, mert tudom, hogy idővel ismét újat készitenék. Most a cél az, hogy csak napi néhány percet töltsek az oldalon, vagy még annál is kevesebbet. Ideális esetben fel se kellene menjek néhány napig, de olyan ez most mint egy dohányzásról leszokás....Motivál az, hogy az oldalon mostanság túl sok negativ élmény, sérülés, bosszúság ér és úgy érzem, felesleges ott ülnöm. Túl sok felületes, csak szexet, csak a kockahasakat kereső ember, rontja az önbizalmam, túl sok birka között meginognak azok az elveim is, amelyeket jónak vélek és hiszek. Hülyének és idegbetegnek nevezik a szerelmest, feleslegesnek és csöpögősnek az érzelmek kifejezését, "komplikáltnak" a kapcsolatokat. Minden második ember "biszexuális", "rendkivül diszkrét (extrem de discret)" vagy meztelen fenékkel és farokkal üdvözöl első köszönésként. Arcképet nem küldenek, ha több levélben kérem, obszedáns tolakodónak neveznek és letiltanak. 

Ilyen világ nem kell nekem. Ebben a világban hinni a szerelemben, a kapcsolat intézményében sőt mi több, Istenben vagy spiritualitásban - fertő, rossz, felesleges, "ciudat" azaz "fura". 

Sok olyan barátom van, akivel ezen az oldal túl is tudok beszélni....most velük próbálok inkább élő kapcsolatot kiépiteni.

Remélem sikerül ezt a függőségem levetkőznöm. 

Egy nő és két férfi

A heteró férfiak rendszeresen visszatérő és hőn áhitozott álma, hogy két nő szolgája az ágyban legmerészebb erotikus vágyait. Bár heteró nők többsége ettől az ötlettől felénk még igencsak óckodik, mégis elfogadóbbak vagy kevésbé vehemensen fintorognak mint amikor az a változat merülne fel, hogy egy nőt fog közre két férfi...nem is beszélve arról, ha a két férfi adott esetben egymást is kedveli! 

Magyarán, ha egy biszexuális férfinek van egy heteró felesége, akkor igencsak nehéz dolga akad, ha szexualitását szabadon akarja megélni feleségével. Talán ez is az oka annak, hogy annyi biszexuális férfit találunk a meleg világban bújkálni és egyéjszakák, netalán "laza szexbarátságok" után kutakodni...hisz őket a feleségeik is azonnal elutasitanák ha kimerészkednének hajlamukkal, ám a melegek egy jelentős része is ignoráns velük szemben (legfeljebb a farkukra kiváncsiak egy éjszakára). Mit tehet egy biszexuális férfi tehát? Feleségét szereti...akár gyerekük is lehet, érzelmileg harmonikus kapcsolat. Ám hajlamábó adódóan a férfi néha megkivánja saját nemének társait is. Mondja ezt el a feleségének? "Figyelj szivem, én nagyon szeretlek, de a pasikhoz is vonzódom...mi lenne ha az ágyunkba csalnánk néha egy - egy szép fiút és mindketten furulyáznánk rajta?". Nos...evidens reakció. A nők döntő többsége nemcsak hogy elutasitaná az ötletet...de sajnos a házasság is azonnal a kukában landolna. Pedig a pasi eddig is biszex volt, most csak egyszerűen "előbújt". A témával keveset foglalkoztak, leginkább arról hallani, hogy hány heteró pár engedett már egy másik nőt az ágyba vagy legalább aprócska szórakozásra (hármas csók, tánc, flört...). Arra példát viszont, hogy egy házasságba egy másik férfit engedjenek úgy ráadásul, hogy tudják hogy férjük biszex...erre aligha tudnánk példát. Csodák csodájára: én mégis találtam, ráadásul Kolozsváron! El se akartam hinni, hogy ilyen van. Természetesen elsősorban a nő érdekelt, "ritkasága" és érdekes felfogása miatt. Személyesen még nem sikerült sajnos találkoznunk, a férjével sikerült csak internetes közegben néhány szót váltanom. Úgy tűnik, hogy a feleségét egy csöppet sem zavarja at ény, hogy férje biszexuális. Tudatositotta és elfogadta olyannak, amilyen..sőtt, nyilt arra is, hogy egy másik férfit is az ágyukba fogadjanak. Ezt a fokú nyitottságot aligha tudom általános szinten elképzelni sajnos Romániában...pedig biztos, hogy sokkal több biszexuális férfinek jelentene óriási lelki segitséget, ha tudná, hogy a nő akit szeret, elfogadja és megérti feltétel nélkül ezt az aspektusát. Hisz ez is ő. Kevesebb traumatizált és gondterhelt, kalandozó és bújkáló biszex lenne...és kevesebb mellettük vagy értük szevendő, őket segitő meleg, hisz a két férfitipus viszonyát is nagyban segitené egy megértő nő. Persze ez egy ideál csupán, igaz, Puritán Szemét ?:)

Hajlam és identitás között

Érdekes beszélgetésben volt részem néhány nappal ezelőtt ama furcsa társkereső oldalon. Az egyik ok, amiért még ott ücsörgök, pont a pszihológia, szociológia és persze a szép férfiak iránti érdeklődésem. Akad néha egy - egy valódi "csemege" az előbbi témakörökben. Egy 23 éves egyetemista fiú élettörténetét hallgattam végig egy igen intenziv billentyüzet p ötyögés közepette. Második egyetemét kezdte el, mivel az elsőt - bár hobbijához a legközelebb állt - nem fejezte be, megunta. Most egy olyan szakon van, amit nem szeret...két hete immár nem is látogatja az órákat. Helyette otthon ül és órákon keresztül -ahogy ő maga fogalmazott - élete 90% -át virtuális közegben, számitógépes játékokkal tölti és állandóan a társkereső oldalakat böngészi. Élvezi mások történetét hallgatni, szeret beszélgetni, imád panaszkodni és nem igazán érti, hogy miért is olyan az ő élete, amilyen. Nos....ferde tükör, de kicsit magamra ismertem benne. Leginkább a középsuli végén voltam én ilyen hangulatban és állapotban, amikor magyarországi társkeresőkre regisztráltam csak azért, hogy esélyem se legyen személyes találkozókra, egyszerűen identitásomat kerestem, próbáltam mások történetei alapján az én helyzetemet megérteni. Azóta eltelt 6 év, szerencsére a tapasztalat, a személyes találkozók és néhány ember aki hatott rám megváltoztatott. 

Ez a fiú jelenleg nem akar személyes találkozót egy fiúval sem. Bár azt mondja, hogy 15 éves kora óta tudja,hogy meleg mégis, 23 évesen még nem jutott el oda hogy találkozzon, randizzon netalán más dolgokba is merészkedjen. Vágyik rá, de nem meri megtenni még ezt a lépést, inkább a virtuális világba zárkózik. Érdekes, és a mai fiatalok körében viszonylag már ritka példája annak, hogy a szexuális hajlam még egyátalán nem feltételezi azt, hogy identitásává tudja alakitani. Nem tudom, hogy a fiú mikor fogja hajlamát elfogadni és szabadon megélni...remélem, sikerül neki egyszer. Hisz valóban, ez a legnehezebb. A hajlam adott: részben genetikailag, nagyrészt psziho - szociális körülmények (apa - anya viszony) határozzák meg. A legtöbb férfiban - legyen szó meelg vagy biszexuális hajlamúról - előbb, utóbb ösztönösen eljön hogy megélje hajlamát, ergo szexuális aktivitása (tettei) is a hajlamára jellemző tulajdonságokat fogják mutatni (magyarán: a melegek fiúkkal, a biszexek mindenkivel szeretkeznek). Igen ám, de európai társadalmunk ránkörökitett egy annyira merev és nehéz kultúrréteget, amelytől bizony nehezen tudunk megszabadulni és ez akadályozza a fiúk többségét, hogy a hajlamtól eljusson részben az ennek megfelelő szexuális élethez de legfőképp identitáshoz. Sok olyan meleg hajlamú férfi van, aki biszexuális vagy heteroszexuális életet él, tehát identitása nem meleg (gay). A kolozsvári közösségben túl nagy arányban találunk "biszexuálisokat", vagyis magukat annak valló, vélő, érző emberket: ezek egy része valóban biszexuális (tehát volt nővel működő szexuális, érzelmi kapcsolata) de a többség olyan meleg férfi, akik hajlamukat nem akarják elfogadni és identitásukká tenni. Olyan heteró hajlamú férfiről nem nagyon tudok, aki bár nem vonzódik a férfiakhoz de melegnek véli magát...

Rövidre fogva és összefoglalva: a hajlam (vagyis amit ösztönösen érzünk) csak részben tükröződik hiven az ágybeli tevékenységünkben és még kisebb arányban azonos az emberek szexuális önidentitásával. Pedig, egy kiegyensúlyozott ember hajlamához kellene igazitania identitását is, már ami a szexualitást illeti...

A biszexualitásról I.

Öt év alatt öt férfibe voltam szerelmes, vagy valami hasonló. Ebből három biszexuális volt. Egy ideig, főleg a tavalyi "nagy szerelem" után dühöt, haragot és elutasitást éreztem minden biszexuális férfi iránt. Önmagam igazának megerősitéseként osztottam barátnőim véleményét, miszerint biszexuális ember valójában nem is létezik, ők mint látens, önmagukat el nem fogadó melegek. Aztán egy év alatt két biszex fiú is nagy hatást gyakorolt rám, jelenleg is az egyik elfogadásával bajlódok és vivódok. Ez sarkalt arra, hogy kicsit foglalkozzak velük, meg kell értenem őket, talán könnyebben elfogadom reakcióikat. Kik tehát a biszexuálisok? Létezik ilyen jelenség? Mi a helyzet nálunk? (természetesen, csak férfiakkal foglalkozom, őket ismerem a nőkre vonatkozó részt más kell megirja).

A tudomány - különösen az erősen queer theory irányzat - is sokáig kételkedve nyilatkozott a biszexualitás, mint szexuális hajlam létjogosultságáról. Mindez meglepő a freudi előzményeket ismerve. A pszhioanalizis atyja, mint tudjuk minden embert biszexuálisnak vélt a korai kamaszkori fázisban. Kinsley ötvenes években végzett tanulmánya 38% -ra tette az amerikai társadalom LGBT arányát, amelyben a döntő többséget biszexuálisként határozta meg. A tudomány csak 1978 -ban, Fritz Klein monográfiája révén figyelt fel erre a szexuális irányultságra. Azóta már a genetika is belemászott a témába, állitólag ezt is alá tudják támasztani genetikai bizonyitékokkal. A tanumányok magukért beszélnek, itt olvashatjátok őket, én inkább a magam tapasztalatát fogom elmesélni. A társkereső oldalon ücsörgők 40% magát biszexnek határozza meg. Ez persze irreleváns, hisz azonnal fel kell tenni a kérdést, hogy mi a különbség az önmagát el nem fogadó meleg és egy biszex között? Máris megkaptuk a választ erre a nagy arányra. A biszexuális férfi rövid és egyszerű meghatározása: szexuálisan vonzódik mindkét nemhez. Érzelmileg is elvileg kétpólusú, ám itt már sokkal erősebben hatnak a romániai társadalom patriarchális és hagyományos elvei. A biszex pasi tud nővel szeretkezni, megy neki a sex mindkét nemmel. Mégis, fő és állandó célja - többségének huszas években görcsös mániája - hogy találjon magának egy nőt, legyen mellette egy csaj, mert igy "könnyebb", konvencionálisabb, a társadalom által lenyelhetőbb a helyzet. Ráadásul még a férfiak iránti vágyával sem kell annyit foglalkozni, el lehet folytani, vagy amig a csaj épp egyetemen van vagy netalán hazament a szülőkhöz, egy gyors keféléssel kiélni. Társadalmunk szexuális és pszihológiai anafabetizmusa miatt, a biszexuálisok vannak jelenleg a legnehezebb helyzetben. Nem csak azért, mert férfiak iránti vágyukat a heteró - de a meleg - társadalom is kétségekkel és undorral fogadja, de hol van jelenleg Romániában az a nőtipus, aki el tudna fogadni egy férfit, akiről tudja, hogy férfitársaihoz is vonzódik? El tudjuk e képzelni azt a társadalmat, ahol egy biszex őszinte és nyilt tud lenni? Nálunk nem. Mert a heteró nő "nőisességét" érzi "megsértve" ha férfijáról kiderüne, hogy férfiakkal is hált. Pedig mi változna? Érzelmileg ezután is azt tudná adni, amit eddig, az ágyban úgyanúgy. Csak a mentalitás változna, koncepció. Igy vannak ezzel a biszex férfiak is: az ösztöneiket hamar felismerik. Tuják, érzik hogy vonzák a férfiak. Azt már nehezebben vallják be - még 4 együtt töltött hónap után is - hogy érzelmileg is kötődnek férfiakhoz. Igaz, soha nem olyan intenziven, mint ahogy egy meleg tud szeretni. Ám amikor ennek csirája is előbukkan, azonnal elfojtják. "Lazábbra" akarják venni a kapcsolatot, vagy egyenesen elmenekülnek a szerelmes meleg elől (különösen, ha abban akad egy jó adag birtoklási vágy is). A baj tehát itt van. A hajlam minden emberben adott. Az, hogy ezt ki hogy dolgozza fel, már rajta múlik. A biszexualitás elfogadása és identitássá alakitása (lád: szexuális hajlam és identitás közötti óriási különbséget) a legnehezebb feladat. Nehezebb, mint a melegeké! Mert erősebb a társadalmi nyomás és megfelelési kényszer (hisz ő nővel akarja összekötni tartósan az életét valamikor) és küzdenie kell a férfiak iránt érzett vágyával, érzelmeivel. Tanulmányok bizonyitják - és filmek is (Segunda Piel) - hogy a szuicid hajlam, az agresszió és a depresszió is magasabb a biszexuális férfiak körében. Nagy feladat lenne, hogy ezt a jelenséget elfogadjuk....melegek is, akik sértve érzik magukat ha egy biszex férfi elmenekül, otthagyja amikor már érzelmekről is szó van és a heteró nők is, akiknek legalább 20% -a olyan férfiakkal osztja meg ágyát, ennivalóját, örömét és gyermekét akikben ezek a vivódások zajlanak.