Coming out alternativák

"Te jó ég, meleg vagyok!" - egyszer mindenkinek az életében eljön a pillanat, amikor ez a felismerés villámcsapásként beköszönt.  Van akinek még kamaszkora előtt, van akinek középiskolában, másoknak csak életük delelőjén - ki milyen neveltetést kapott, ki mennyire figyelt önmaga érzéseire, saját vágyaira, vagy épp mennyire mélyen fojtotta vissza önmaga

hajlamait. Ha azonban eljön az önfelismerés ideje, akkor a következő lépés persze saját magunk elfogadása lesz - hasonlóan nehéz, sokaknál éveket, sőt, évtizedeket felemésztő időszak. Ezt a folyamatot csak segíti az, ha legközelebbi barátainknak elmondjuk, hogy melegek vagyunk. Függetlenül attól, hogy hajlamunk felismerése és stabil meleg identitásunk kialakitása között mennyi idő telik el, egy jóbarátnak mindig lenni kell társaságunkban, akivel ezt megosztjuk. Nem a terhet és a feladatot, mert azt senki nem bírja és nem tudja helyettem elvinni - de a tanácsadás. vagy egyszerűen a meghallgatás, bátorítás  bizalom ereje mindig nagy csodákra képes. 

A még barátai előtt nem coming outolt társaimat bátorítva, első két coming outomat írom le példaként.

A középiskolai éveim végén már biztosan tudtam, hogy meleg vagyok. Szerencsémre, ezt viszonylag hamar tudtam önmagammal tisztázni, de legközelebbi barátaimnak - akik közül a többség mind a mai napig a legjobb barátaim között található - nem volt könnyű elmondani. Egy idő után azonban úgy éreztem, hogy a környezetemben valakinek muszáj lesz elmondanom, hisz nem élhetek úgy ezzel az érzéssel, hogy senki sem tud róla. Kicsit a fájdalom átadása volt ez még akkor  (néha most is az) de másrészt a barátság, az őszinteség, a teljes átadás jelképe is. Bizonyítéka annak, hogy nekem a legközelebbi barátaim a legfontosabbak, a legstabilabb kapcsolatok az életben, így nem tarthatom őket hazugságban, féligazságban. 

A legelső coming outom egy akkor már 10 (ma már 15) éve ismert barátnőm előtt volt. Tudtam, hogy barátságunkat semmilyen formában nem veszélyezteti majdani bejelentésem, mert kevés nálánál nyíltabb  erősebb és mélyebb embert adott nekem a sors. Mégis, kicsit aggódtam, ez volt az első alkalom, hogy nem a négy fal között beszélem meg magammal melegségem. A levelet választottam, mint eszközt. Leírtam kézzel, hogy győződtem meg, hogy meleg vagyok, miként élem ezt meg és mennyire fontos, hogy őszinte legyek vele.  Szemtől szembe nem ment volna akkor, de a kézzel irt levél mégis elég jó alternatívának tűnt. A várakozás, a válaszreakcióig eltelt idő nagyon megterhelő volt, de szerencsére hamar jött és - ahogy lehetett számítani - teljes megértés, valódi baráti ölelés formájában érkezett. "Nem tudtam, de azért sejtettem már"  - mondta ő. "Mindig gyanús voltál, főleg, hogy sosem láttunk csajjal és nem is beszéltél a lányokról". A sztereotipnek hangzó mondatok valóban, akkor megnyugtatóan hangzottak  mert tudtam, hogy barátságunk szilárd, bizalmon és odaadáson alapul, amit ez az egyszerű információtöblet, hogy meleg vagyok nem zavar meg. Azóta néztünk már együtt meleg filmet, kémleltünk pasikat az utcán és ha épp közös nevezőn vagyunk, még a divatról is elcsevegünk (bár az nálam ritkább).

A második coming out már nehezebben ment. Ismét egy lány, több éves barátság fűzött hozzá is, de más család, más nevelés és más érzelmi töltet. Nála már féltem, hogy ha elmondom, akkor barátságunk meginog, féltem, hogy őszinteségemmel bár lehet enyhítek magamon, de rá nagy terhet rakok (nota bene: mindig, minden körülmények között őszintének lenni nem jó megoldás, lásd rákbetegek, megcsalás pszichológiája). A nagy "holnap elmondom" készülődésből végül az lett, hogy egy szerencsés véletlen folytán a barátnő hamarabb kisakkozta a történetet. Ez is jelzi, hogy azok az emberek akiknek fontos vagy, figyelnek rád, látják rajtad ha baj van sőt, néha megérzik, vagy kikövetkeztetik arconásaidból, egy -egy elszólásodból, hogy mi is a helyzet. Mindezt ráadásul nem azért, mert minduntalan a "rajtakaplak" érzését táplálják, hanem egyszerűen mert figyelmesek, szeretnek. A reakció az ő esetében is a teljes elfogadás volt. 

Azóta már több ismerősömnek, közeli barátomnak elmondtam, hogy meleg vagyok  - és a folyamat egyre könnyebb, ahogy a tapasztalat nő. A szülőkkel még magam sem birkóztam meg....az egy külön misét megér, talán megírom hamarosan.

Tanulság tehát az, azoknak, akik mindennapjainkban mellettünk vannak és akik a legfontosabb kapcsot jelentik az életben (számomra a barátaim), adjunk teljes bizalmat, odaadást és figyelmet, mert ha a barátságunk valódi talajokon nyugszik, egy ilyen információ nem döntheti romba azt. Ha mégis ez történne - nekem szerencsére nem volt ilyen - akkor az a barátság nem volt soha őszinte, nem kell siratni az elvesztését, ergo a barátok előtti coming outból csak győztesen lehet kijönni.