Mi van ha egy meleg szakállas?

A meleg világban - különösen az internetes "társ"kereső portálon igen nehéz ismerkedni - legalábbis nekem.  A profilban akármilyen szöveget is ir az emberfia, a többség ügyet sem vet rá, csak az számit hogy milyen képed van, netalán mit ir a testtipusnál, farokméretnél. Ha nem vagy atlétikus és nem XL akkor már elég rossz esélyekkel indulsz. Ellenben ha szakállad van....

Tegnap az egyik barátommal éjszakába nyúló beszélgetésünk során erről a témáról is igen sokat beszélgettem, igy kerül ez most közlésre itt. Arról beszélgettünk, hogy a mai világ elnőiesedőben van. Az alapvető női principiumok váltak uralkodóvá. Ez abból a szempontból jó, hogy az agresszivitást, a mások feletti dominanciát és az elnyomást átveszi az empátiára és kedvességre épitő emberek társadalma. A mai apák - mondta a barátom - sokkal kedvesebbek, odaadóbbak, "apásabbak" mint 20 - 30 évvel ezelőtt. Ilyen szempontból valóban, a férfiak társadalma jó, hogy elnőiesedik. Ennek további velejárója még, hogy egyre többen adnak a ruházatukra, öltözködésükre és az ápoltságukra is. Ám, szerény véleményem szerint a mai férfimodell (mondjuk úgy: ideál) kezd átmenni a másik végletbe. Ha szemfülesek vagyunk a Iulius Mallban vagy néhány konditeremben, lábukat epiláló, teljesen szőrtelenitett, szemöldöküket kiszedő férfiakkal (megjegyzem: heteró) találkozunk. A "szőr" és a szakáll ma már szinte egyenértékű jelenség lett az ápolatlansággal. Természetesen, valóban kellemetlen ha bizonyos nemi szervek környékén, vagy hónalj alatt az ember egy trópusi erdővel szembesül, netalán a hatalmas duhajkodásban a szőrcsomókban nem találja a másik ajkát. Ellenben egy rendezett, szépen megformált, rövid szakáll, esetleg borosta szerintem nagyon szexy és kivánatos. Izgató látványában, érintésében a háton, az arcon, a csókban. 

Jómagam sem viselek naponta szakállt és nem sorolom magam a meleg szubkultúra "bear" (medve) kategóriájában sem. Testalkatom és eleve, az életmódom sem ilyen. Mégis, amit a kolozsvári melegek között is nagyon gyakran megfigyeltem, a szakáll annyira "taszitónak" hat a meleg világban, hogy kissé kétségbeesek, amikor emiatt utasitanak vissza. Én mégis úgy érzem, hogy ez identitásom része és szűk határok között tudnék fél centiben mondjuk kiegyezni ha netalán ezen múlna egy komoly kapcsolat. 

Bár az már eleve gyanús, ha egy komoly szándékú úrfi csak azért nem akar engem, mert szakállam van.... 

Meleg büszkeség vagy meleg normalitás?

Néha előfordul velem, hogy aprócska ötletből egy érdekes témára bukkanok és aztán mint a lavina, megindul bennem az ötletáradat. Igy történt ez ma is egy délutáni teázás közben. Egy melegségét nálam sokkalta erősebb módon exponáló fiúval teázgattam és arról elmélkedtünk igen bölcsen és higgadtan, hogy miért kell nekünk "büszkének" lenni a melegségünkre? Manapság Romániában, Magyarországon is "Meleg Büszkeség" napját tartanak, Pride-ot rendeznek. Egy olyan társadalomra zúdúl rá a rózsaszin bikiniben táncoló meleg férfiak és nemegyszer többségében transzexuális emberek látványa és vidámsága, amely még a szereteotipiák középkori szintű világában él. A céljuk mi? A másságra való büszkeség kifejezése és elfogadtatása a társadalom széles körében. Ellenben ezekkel a mondhatni extrém megnyilvánulásokkal és a nyugati (amerikai és német) modell azonnal adaptálásával csak azt érik el szerény véleményem szerint, hogy a másság érzetét és a szakadékot növelik. A társadalom sajnos sztereotipiákban él a melegeket illetően. Alig tudnak valamit erről a világról, filmekből és az LGBT aktivisták már emlitett "büszkeség" mozgalmából tudnak valamit. Sajnos ezen információk jelentős része azonban nem a valóságot tükrözi, hanem egy irreális,  vágyott világ amerikai vagy német modelljét próbálja a középkori mentalitás szintjén élő Romániába is behozni. Többször kemény köröket vivtam néhány ismert meleg aktivistával egy -egy temesvári vagy kolozsvári kávézás közben erről a jelenségről és kifejtettem, hogy én a lassú lépések hive vagyok, mert szerintem a szexualitás reformjait, változásait egy mentalitásbeli állapotában hátramardt társadalomban nem lehet rögtön egy, az 1968 -ban felgyorsult, de leglább 80 éves előzményekkel rendelkező amerikai és német modellel imitálni a melegség elfogadását. Az LGBT aktivistáink itt nem látják azt a folyamatot, amely elvezett oda, hogy Kölnben már valóban beszélhetünk meleg "büszkeség" menetéről, ahol azonban több százezer heteró és néhány tizezer meleg táncol együtt! De tudni kell bizony ehhez azt is, hogy a XIX. század végén Németországban már az ún. uranista költők erősen kövezték a meleg aktivizmus útját botrányos, de még "in the closet" verseikkel és mondhatni földalatti, értelmiségi mozgalmaikkal az akkor még szodomista jogokkal biró világban. Ezt követően vált a harmincas években Berlin Otto Dix által is megfestett kuplerájjá, ahol a meleg bárok is kivirágozhattak, mig végül a hippi korszak furcsa európai beáramlásával elért oda is lassan a san francisco-i meleg mozgaom.A nyugat európai vagy amerikai meleg felvonulásokat egy évszázados lassú, értelmiségi körökből kiáramló, majd az irodalmon és zenén (Ginsberg, Capote) átszűrődő tömegmozgalom előzte meg. Az eredmény pedig az lett, hogy pontosan a jelenség folyamatszerűsége miatt a "másságból" sikerült "normalitást" faragni. Hisz ott, ahol két meleg már kézen fogva tud bátran és feszélyeztetés érzete nélkül sétállni (és megjegyzendő: a heterók pontosan ugyanennyire lazán tudják ezt már tolerálni) ott már nem beszélhetünk másságról! Ott már nem lehet a "meleg büszkeségről" beszélni, hiszen ott ez a jelenség normalitássá lett. Ellenben felénk, mint mindent, átugrásokkal akarunk gyorsan és azonnal adaptálni: demokráciát, kapitalizmust és "meleg büszkeséget" is, elfelejtve hogy ez a nyugati országokban sem jött azonnal. Ha valódi, hiteles eredményt akarunk elérni, akkor szerintem nem a meleg büszkeséget, hanem sokkal inkább a meleg normalitást kellene épitenünk. Ennek első lépése pedig a szexualitás kérdéskörének, különböző megnyilvánulásainak az oktatása az iskolákban, a média bevonása a diszkrét és visszafogott, de rendszeres tájékoztatás és ismeretterjesztés felé.

"Női és férfiszerepek" a melegeknél?

Egyik érdekes irásában, a magyar pszihológia nagyasszonya Bagdy Emőke az emberi párkapcsolatok egyik alapvető titkának és működési elvének, az emberek közötti szövetség működési elveként a női és a férfi principium egymást kiegészitő, konstruktiv fontosságát hangsúlyozza. A mosolyáról és pozitiv kisugárzásáról is hirneves hölgy szerint a női principiumok (szeretet, odaadás, megbocsájtás, egységre törekvés, óvás és anyáskodás) "mézmocsárrá" és langyos, álló, lagymatag bandukolássá változtatná a világot, ha nem lenne mellette a férfierő (dinamizmus, erőfitogtatás, kitartás, vezetés, tenniakarás, szabadságvágy, vadászösztön, uralkodás), amely persze a női erő nélkül felrobbantaná a világot impulziv erejével. Ez bizonyára - sarkitott módon a mai posztmodern világban - igy van a heteró párkapcsolatokra nézve. A nagy kérdés viszont az, hogy milyen szerepek, erők alakulnak ki ha két FÉRFI köti össze az életét és vállalja azt, hogy párkapcsolatban él. Ott is ezek a működési elvek és szerepek érvényesülnek? Van "nő" egy meleg kapcsolatban avagy hogyan is működhet ez?

Elsőként az én szerény véleményemet mondanám el, ahogy én tudnék, szeretnék egy párkapcsolatban működni (megjegyezem, hosszabb tapasztalat hijján csak vágyaimról, próbálkozásaimról irhatok).

A legtöbb esetben talán elmondható, hogy az összes meleg (sokkal kevésbé azonban a biszex) férfi érzelmileg érzékenyebb, mint heteró társaik, ennélfogva általánosan fogékonyabbak a kommunikációra, altruizmusra, kedvességre amit a közvélemény "női" principiumként ir le (pedig nem feltétlenül azok). Ugyancsak megfigyelhető az is, hogy az ágyban is a legtöbb esetben az egyik fél a befogadó szereppel (passziv) tud könnyebben azonosulni, mig a másik fél az aktiv szerepet kedveli (ezek persze két, identitásában stabil meleg esetén flexibilis határok között mozognak). Ezek a jegyek részben már meghatározzák azt, hogy egy meleg kapcsolatban az egyik fél érzékenyebb, "nőiesebb" szerepet vesz fel, ami viszont elsősorban az ágyban lehet releváns, a párkapcsolatban már az egyenlőségre kellene törekedni. A férfi alaptermészetéhez tartozik ugyanis a szabadságvágy, igy azt elég nehéz lenne elképzelni, hogy az egyik fél - mondjuk a "női" szerepez imitáló - irányitaná a másikat. Két férfi párkapcsolata (is) elsősorban egy mély barátság, szövetségként tud működni, ahol nem a férfierők ütköztetése, hanem pontosan egymás határainak a megismerése, konstruktiv (!) kompromissszumok útján történő kiegészitéseként működhet. Én tudom maamról például, hogy negativ tulajdonságaim közzé tartozik a dominancia, makacsság, túlzott anyáskodás, aggodalmaskodás és a másik tankszerű vonszolása a kapcsolatban. Egy idő után elfelejtem a másikat figyelni, tisztelni....nem feltétlenül önzés, hanem tudatalatti parancsok miatt. Ezért ha a társam is hasonlóan domináns alkat, akkor ott háborúhoz vezet a kapcsolat  (hiába én érzelmesebb vagyok, nem ez fog érvényre jutni) és egy idő után felemésztjük egymás energiáit. Ez a tipikus Ady féle "héjanász", ami költői, romantikus, viharos és vad, mint egy mexikói szappanopera, de tartós párkapcsolat nem lesz belőle. Az egész nem több, mint egy elhúzott játszma.

Nézzük azonban, mit mond a "férfi - nő" szerepkkörről két olyan meleg, akik évek óta stabil, sőt, zárt (!) párkapcsolatban élnek.

Ime két különböző, de mégis sokban hasonló vélemény:
I. "Szerintem ugyanúgy megoszlanak a szerepek, mint a heteró párkapcsolatban. Azaz van, amelyik érzelmi(bb) beállítottságú, a másik meg kevésbé, inkább az a "megszerelemavízcsapotésafúrógépet"-típus. Ettől tartós egy párkapcsolat: az egyik fél kiegészíti a másikat, amiben a másik nem olyan jó. Viszont, ha mindkettő hasonló típus, szinte azonos, akkor az a kapcsolat nem fog sokat tartani. Kiszedik egymás szemét:-) Ilyen szinten szerintem nincs különbség heteró és meleg kapcsolat között."

II. "Talán azért mert nekünk kettőnknek viszonylag hasonló jellemünk van (hangsúly a viszonylagon) emiatt a mi kapcsolatunkban az "erőmegosztás" azonos. Mindkettőnk véleményének azonos a súlya, s legtöbbször érvek alapján döntünk el ezt-azt. (Kivéve érzelmi kérdéseket ahol nem az érvek a döntők, ilyenkor a közös nevező a "mindkettő enged a sajátjából")

A praktikusabb oldalat nézve, pl. házimunkák azon az alapon lettek elosztva hogy ki mit szeret jobban csinálni (vagy ki mit utál kevésbé). Igy nekem jut a konyha, főzés, a párom tartja rendben a ruhákat, mos, takarit a fürdőben, vásárolni közösen megyünk, a bért, számlákat felváltva rendezzük s igy tovább. Mindez természetesen alakult ki, nem ültünk le és megbeszéltük.

Áltánosan nézve egyikünk sem dominálja a másikat, nincs hagyományos férfi-szerep (kiiktattuk), persze bizonyos részletekben egyikünk jobb-rosszabb, de ez szerintem más kérdéskörhöz tartozik... úgy ahogy egy csapatban egyik gyorsabb mint a másik, az nem azt jelenti, hogy dominál, vagy hogy az ő érve jogosabb. (nálunk ez igy működik mindenesetre)

Szóval, a mi esetünkben, természetünkből kifolyólag, kapcsolatunk egyenlőségen alapul."

Öltözködés és a melegek

Igecsak elterjedt nézet, hogy a meleg férfiak divatmániások, imádnak vásárolni, állandóan a mallokban ülnek és egytől - egyig divatdiktátorok. Nos...ezt a tévhitet én elsősorban a saját magam példájával tudom ellenpéldázni, hisz fél órányi séta és nézelődés után én megunom a vásárlást, legyen szó ruháról vagy cipőről. Talán csak a könyvesboltok képeznek kivételt ahol fél óránál több időt el tudok időzni. Azok a melegek, akikkel nekem közelebbi kapcsolatom volt, vagy barátaimnak mondhatok sem öltözködnek feltünően, kirivóan sőt, többségük hozzám hasonlóan inkább a kényelmet, pragmatikus megoldásokat és nemegyszer az árakat figyelik. Az talán igaz ellenben, hogy a melegek valóban fejlettebb szépérzékkel vannak megáldva, kreativabbak és szabadabban kifejezik véleményüket divatról, öltözködésről és esztétikáról mint egy heteró férfi. A kolozsvári meleg társadalmat végigtekintve azonban kijelenthetjük, hogy egy jelentős részük teljesen "straight acting" azaz heterós öltözködésű, megjelenésű, magyarán, ugyanolyan szürke és hétköznapi megoldásokat és energiákat fektet az öltözködésbe mint heteró társaik. Az a kisebb réteg, aki mégis ad az öltözködésére és valóban kellemes megjelenést tud adni önmagának valóban órákat tölt mallokban, turkálókban vagy vásárlással különböző üzletekben. Még kisebb azoknak a száma a kolozsvári melgek körében is - általában ők már a divatbuisness aktiv tagjai - akik extravagáns és kirivó öltözködést és stilust választanak önmaguk kifejezésére.

Érdekes élménynek mondható egy tavalyi vendégem véleménye. Várostúrát tartottam egy New Yorkból érkezett meleg pasinak. Megjelenésében, arcvonásaiban férfias, karakán volt, ám öltözködése magasan kitűnt a kolozsvári szürkeségben. Erősen V-  kivágású, vékony, fehér póló, két három fából faragott lánc (afféle gyöngysor vagy mifene), nagyon szűk nadrág, szép cipő, néhány gyűrű (ez elmaradhatatlan egy "igazi" melegnél). A pasi valóban igen kirivó  volt mellettem de a kolozsvári kavalkádból is kissé kitűnt. Próbáltam kevésbé feszült lenni, valami miatt ha egy, a melegségét ilyen extrém módon kifejező férfival kerülök a nagyközönség elé akkor elfog egy feszült érzés, afféle megfelelési kényszer vagy egyszerűen csak a hagyományos társadalom bélyege, amit nehezen tudok levetkőzni. Ezt sajnos ő észre is vette és egy kávézás közben meg is jegyezte, hogy néhány kolozsvári napja alatt konstatálta, hogy az itteni meleg közösség nagyon strainght acting, szerényen és visszafogottan, konzervativan és elég szürkén öltözik, igaz, találkozott ellenpéldával is, de a többség számára az ő stilusa "kirivó". 

Ez érdekes példa volt, hogy mekkora szakadékok tátonganak egy húszmilliós metropoliszból jött meleg és a mi kis Kolozsvárunk meleg világa között, de általánosan véve, a romániai férfidivat fejlődésének és változásának igényét is hangsúlyozza ez. Igaz, kezdeményezések vannak, de a valós helyzet még igencsak eltér ettől. 

Néhány kép és öltözet, amiben én is jól érezném magam. Már csak az akaratot kell megszerezni hozzá, a turkálók világában ma már a pénz nem lehet kifogás az izléses és kellemes megjelenésre.

 

Valentin nap helyett

Héjanászunkat ma idézem, lemegyek érted,
napfényes nyarunkban ázok.
Orpheus holtan fütyürész, viharában keresi
pokoli muzsikájának arcát,
hangját, csókos, húsos ajkát.
Lementem érted poklomba,
ott vagy a mélyben, alszol és némán
osztozol a csendben.
Nyári himnuszaink holtak, mint
ahogy mondja: "nyögik a fák".
Csak szólnak gyönyörűen és édesen,
de nagyon kivánkoznak már megtalálni
Léthe folyójukat.
Temetni akarlak, eltenni mélyre,
otthagyni poklomban, szépen.
Elengedni, megfürödni a felejtés
pokolian mély folyamában
és mosollyal, áldva, búval és
vigalommal feljönni ismét
...fütyürészni.

A meleg papokról

Ha már ma lemondott a pápa, ennek apropóján egy igen kényes témát fogok megnyitni, amely egyben a "Meleg és keresztény" sorozatom első írása is lesz. Bár magam istenhívő vagyok, nem az intézményesült egyház híve  ettől függetlenül a két jelenség kapcsolatát annyira szorosnak látom sokaknál - volt párjaimnál, barátaimnál és főleg az ortodox román társadalomnál - hogy ez elengedhetetlenné teszi a téma feszegetését. A sorozat több részből fog állni, érinteni szeretném a kereszténység hozzáállását és aktuális álláspontjait is a melegekkel kapcsolatban, majd ezt követően egy keresztény meleg párt is megszólaltatok blogomban.

Ez az első rész azonban egy olyan témáról szól, amely sokak lelkiismeretét és vallásos érzetét, morális struktúráját botránkoztatja meg nap mint nap.A világsajtó szinte állandó hírei közzé tartozik, hogy egy - egy meleg pap lebukott, netalán orgiákon vett részt, a Vatikán a pedofilia és a szexuális abuzusok fészke lett, de gyakran hallani természetesen a protestáns Amerika, Anglia, Németország vagy Hollandia felől is ilyen jellegű híreket  Ezek a jelenségek természetesen a filmiparba is berobbantak, igen nagy érdeklődésnek örvendve melegek és nem melegek, ateisták és keresztények körében egyaránt. 

Nehéz védeni vagy kardoskodni a meleg papok ellen vagy mellett. Természetesen nem kell azt hinni, hogy csak a katolikus egyházban vannak meleg papok: ugyanilyen arányban van jelen a protestáns és ortodox egyházak képviselői között is, ahogy a pedofilia jelensége sem csak rájuk vagy elsősorban rájuk jellemző. A jelenég azért vált "szinonimájává" a cölibátusnak és az intézményesült egyház képviselőinek, mivel az európai társadalom morális és etikai kódexében a pap még mindig a megbízhatóság  a makulátlanság és az isteni szféra jegyeit képviseli. Mintha ő nem ember, nem egy vívódó  kereső lélek lenne. Persze lelki vívódásai és szexuális orientációjának problémás megélése nem mentség arra, hogy gyerekeket molesztáljunk vagy orgiákat rendezzünk. Részben az egyházi dogmák és a keresztény tanítások helytelen értelmezése és túl nagy súlya, részben a társadalmi sztereotípiák és elvárások késztetik arra a papokat, hogy még inkább elfojtsák orientációjukat. Sokuk bizonyára nem is választaná ezt a pályát, ha sikerült volna szexuális orientációjából hiteles és stabil identitást faragnia. Ebben kellene segíteni az embereknek, ahogy sokszor írtam már. Segíteni kell, szeretetet, türelmet adni, mert az ingyen van. Ellenben ha ezt nem kapja meg egy vallásos családból származó fiú, akkor a választ a kérdéseire a teológián fogja keresni, Istennél és persze azoknál a fiúknál akikkel az évek során a tussolások, focizások és szemináriumi foglalkozások alatt megismerkedik. Túl azon a tényen, hogy a szemináriumok és fiúbentlakások erősítik egy melegben az orientáció megnyilvánulását (mindennapi jelenség az összes - katolikus, protestáns és ortodox teológián - a meleg szex legyen szó maszturbálásról, orális vagy akár anális szexről) a szigorú elnyomás és elfojtás óriási sebeket hagy ezekben az emberekben. A cölibátus eltörlése a katolikusoknál még nem szüntetné meg a meleg papok jelenlétét...az legfeljebb legitimizálná a tényt, hogy a heteró papok is élnek szexuális életet (merthogy élnek). A meleg papok problémáját megoldani - főleg nálunk, Kelet Európában - igen nehéz. Eleve a társadalom nincs felkészülve a "civil" meleg elfogadására...egy - egy szakma pedig (tanítóbácsi, tanár, vallástanár, pap, orvos) még nehezebb helyzetben van, hisz a tömeg "elvárja" tőlük, hogy "erkölcsileg" makulátlan legyen, amibe az ő szemükben a tény, hogy ő meleg nem fér be.

A botrányok helyett inkább a megoldáson kellene gondolkodni, és ez elsősorban a szexuális orientációk változatosságának elfogadtatása kell legyen már az általános iskolákban. Akkor talán azok a gyerekek, fiúk, akik vallásosak és hisznek Istenben, nem fogják a papi pályát, az önkéntes száműzetést választani csak azért, mert melegségük rabláncként fojtogatja őket. 

"Sztereotipiák" melegekről

A leggyakoribb „ meleg - sztereotípiákat” fogom most számba venni és eloszlatni, vagy megerősíteni. Többségüket hallásból ismerem, néhányat magam fogalmaztam meg. Vágjunk hát bele.

Minden meleg nőies

Sacha Baron Cohen "Bruno" szerepében

Hamis. A meleg férfi ugyanolyan változatos, mint hetero társa. Itt is van kövér, sovány, atlétikus, szőrös, szálkás, magas és alacsony, kékszemű és barna szemű. Van nőies és férfias alkatú és viselkedésű is. A meleg férfi biológiailag kevésbé különbözik a „hűvösebb” társától, legtöbb esetben a hormonok és a testi funkciók teljesen azonosan működnek. Mégis, ami általánosan elmondható, hogy a melegek egy részében alacsony a tesztoszteron szint és más, pszichológiai jelenségek miatt nyíltabban és érzékenyebben rezonálnak az érzelmi jelenségekre. A meleg férfiban rendszerint megvan a nő érzékisége és lelki érzékenysége vagy könnyen fel tudja venni ezt a szerepet még ha az nem is lesz – nem is lehet - nőiesen hiteles. A meleg férfi tehát külsőleg ritkán feminin (a párizsi hetero modellek viszont annál inkább…), de érzelmileg sokkal érzékenyebb és nyíltabb. Egy barátom véleménye szerint, a melegek ritkán nőnek nagyra, vagyis több az alacsony vagy közepes termetű férfi közöttük. Ezt nem tudom megerősiteni, de érdekes vélemény ez is...

Létezik „meleg kézmozdulat”

Igaz. A fent hamisnak kikiáltott sztereotípia ezen a téren – csak a figyelmes emberek számára- megbukhat. Sok melegnek- különösen náluk erős a „gay” identitás és a feminin jelleg- jellegzetes kézmozdulatokkal fejezi ki hétköznapi utalásait. Ujjait és főleg a csuklóját mozgassa „másképp”. Sokaknál megfigyelhető, de igen becsapós „sztereotípia”: sok egyértelműen hetero férfinál láttam már ugyanilyen kézmozdulatot. A férfiak egy része ilyenkor affektál…

Minden meleg riszálja a fenekét

Hamis. Életem első férfija egy monostori éjszakában várt rám. Sziluettje olyan férfiasan mozgott felém, hogy addig a pillanatig nem tudtam bizonyosan, hogy jó férfire várok, amíg szemtől-szembe nem álltunk. Különösen szép mozgása és tartása volt. A melegek nagy része „normálisan” mozog. Igaz, kivétel valóban mindig akad. De heteroknál és nőknél is. Így kerek a világ.

Létezik „meleg hang”

Nos, erre nem tudom mit mondjak. Talán itt bukott meg ez az én kis „létezik, meg nem létezik” játékom. Nagyon sok meleg férfi hangját találtam vékonynak, erőtlennek, remegőnek és kissé nőiesnek. De szinte ugyanennyi ellenpéldával is találkoztam, olyan férfihangokkal, amelyek egyenesen áriáztak a tesztoszterontól. Büszke, maszkulin hangok. 

Létezik „meleg tekintet”

Hamis. Sokáig hittem, hogy a szemembe mélyen kutakodó kékségek mind valami fura metakommunikációval jelzik az esti találka utópiáját. Gyermekded naivitás. Ahogy egy régi barátom mondta kijózanító szarkazmussal: „az emberek csak egymás szemébe néznek. Semmi több.” Kíváncsiság és embertársunk iránti érdeklődés kérdése az egész. Persze, ha nagyon figyelünk, az ún. melegradar sokaknál valóban működik, nekem ez egyelőre tartaléklángon ég.

„Minden meleg művész”- avagy a foglalkozásokról

Marc Jacobs meleg divattervező
 - nők és férfiak bálványa

Hamis. Itt nem csak a „minden meleg művész vagy minden művész meleg” sztereotípiát szeretném eloszlatni, de a borbélyok és pincérek védelmére is kelnék. Szegények már vagy száz éve – lásd Révai Nagy Lexikona és a homoszexualitás szócikket - a sztereotípiák rabságában élnek. Ebből az egészből annyi igaz, hogy a melegek - mint mondtam fentebb- sokkal érzékenyebbek és nyitottabbak, intenzivebben használják a jobb agyféltekét, így kreativitásuk könnyebben bányászható ki. Ez nem tehetség, hanem exhibicionizmus és természetes emberi igény. A fenti foglalkozások pedig egyszerűen „nőies” jellegűk miatt váltak „meleggé”. Nincs izom, fitogtatás benne. Semmi vad, csődörféle férfiasság. Mindenesetre az én kolozsvári borbélyom elég jó húsban van. És nem meleg! Ismerek színészt, történészt, kommunikációs szakembert, virágkötészt, portást, építészt, informatikust, fizikushallgatót, kémikusprofesszort és munkanélkülit aki meleg. Ennyit a mesterség és a melegség kapcsolatáról. A divattervezők viszont szerintem is mind melegek. Sztereotip lennék? 

Minden meleg szexmániás

Hamis. A meleg férfi és szexualitás kapcsolata ugyanolyan dilemmás, mint a hetero férfiaké. A különbséget egy meleg filmsorozat első részében így foglalták össze: „bármilyen hihetetlen, a hetero férfiak minden huszadik másodpercben a szexre gondolnak. A melegek minden kilencedikben…”A túlzás gondolom mindenki számára egyértelmű, de a lényeg, hogy mindenképp többet nyom a latba a külsőség, mint amennyit annak valójában kellene. A férfiak mind vizuális típusúak, tehát a külső rendkívül fontos számukra, így az ezzel járó ösztöni gyönyörök gyakorlása is. Az már tudatosság és nem identitás kérdése, hogy ezt ki, hogyan gyakorolja: kivel, hányszor és mikor.

A melegek képtelenek a monogámiára

Hamis. Szerencsémre két barátom tökéletes példája ennek a sztereotípiának a cáfolatára. Lassan hosszabb ideje vannak együtt, mint a heteró ismerőseim többsége. Ez jó remény nekem is, aki mindig bízott ebben. Az tény, hogy ha két férfi akar együtt az emberi kapcsolat legmélyebb és legszebb szintjére eljutni, tehát párkapcsolatban élni, ott olyan problémákkal találkozik, amelyek nehezen áthidalhatóak (fő hiányérzet: a gyerek). Részben ez az oka annak, hogy a meleg férfiaknak több társuk volt mint heteró barátaiknak. Sokkal több. Ennek okairól máskor, részletesebben. Egy kis gyakorlattal azonban a monogámiához is eljuthatunk. Addig pedig, igen, több férfit felfalunk - önmagunkkal együtt. Így tesznek nők és férfiak is. Az emberek.

Minden meleg jóképű

Derryl Stephens - jóképű, férfias és meleg

Hamis. Részben csak. Mert ha Umberto Eco szépségkönyvét fellapozzuk és a divatdiktátorok plakátjait átnyálazzuk, láthatjuk, hogy a jelenlegi nőideál a következő vonásokkal bír: szimmetrikus, kissé nyújtott arc, sima, gyenge bőr, borostás arc, nagy és határozott szemek, csókos ajkak és erős haj. Nem baj ha kicsit göndör, ha kék a szeme és fekete a haja az már főnyeremény. Na jó, ebben volt egy kis szubjektivizmus is. De a lényeg az, hogy a jelenlegi nőideál igencsak „meleg” vonásokat takar. A meleg férfiak egyetlen közös vonása ugyanis a nőies, fiatalos arc. Ez nem általánosítható, de sok példa van rá. Gyermeki arc, nagy szemek. Bár láttam egy olasz meleget is: megtestesült vad férfiideál volt. A nők megnyugtatására el kell azért mondanom: sok hetero férfi van, aki jóképű. A szépség relatív, ahogy Umberto Eco könyve is mutatja, tény azonban, hogy sok meleg után sóvároghatnak a nők.