Igecsak elterjedt nézet, hogy a meleg férfiak divatmániások, imádnak vásárolni, állandóan a mallokban ülnek és egytől - egyig divatdiktátorok. Nos...ezt a tévhitet én elsősorban a saját magam példájával tudom ellenpéldázni, hisz fél órányi séta és nézelődés után én megunom a vásárlást, legyen szó ruháról vagy cipőről. Talán csak a könyvesboltok képeznek kivételt ahol fél óránál több időt el tudok időzni. Azok a melegek, akikkel nekem közelebbi kapcsolatom volt, vagy barátaimnak mondhatok sem öltözködnek feltünően, kirivóan sőt, többségük hozzám hasonlóan inkább a kényelmet, pragmatikus megoldásokat és nemegyszer az árakat figyelik. Az talán igaz ellenben, hogy a melegek valóban fejlettebb szépérzékkel vannak megáldva, kreativabbak és szabadabban kifejezik véleményüket divatról, öltözködésről és esztétikáról mint egy heteró férfi. A kolozsvári meleg társadalmat végigtekintve azonban kijelenthetjük, hogy egy jelentős részük teljesen "straight acting" azaz heterós öltözködésű, megjelenésű, magyarán, ugyanolyan szürke és hétköznapi megoldásokat és energiákat fektet az öltözködésbe mint heteró társaik. Az a kisebb réteg, aki mégis ad az öltözködésére és valóban kellemes megjelenést tud adni önmagának valóban órákat tölt mallokban, turkálókban vagy vásárlással különböző üzletekben. Még kisebb azoknak a száma a kolozsvári melgek körében is - általában ők már a divatbuisness aktiv tagjai - akik extravagáns és kirivó öltözködést és stilust választanak önmaguk kifejezésére.
Érdekes élménynek mondható egy tavalyi vendégem véleménye. Várostúrát tartottam egy New Yorkból érkezett meleg pasinak. Megjelenésében, arcvonásaiban férfias, karakán volt, ám öltözködése magasan kitűnt a kolozsvári szürkeségben. Erősen V- kivágású, vékony, fehér póló, két három fából faragott lánc (afféle gyöngysor vagy mifene), nagyon szűk nadrág, szép cipő, néhány gyűrű (ez elmaradhatatlan egy "igazi" melegnél). A pasi valóban igen kirivó volt mellettem de a kolozsvári kavalkádból is kissé kitűnt. Próbáltam kevésbé feszült lenni, valami miatt ha egy, a melegségét ilyen extrém módon kifejező férfival kerülök a nagyközönség elé akkor elfog egy feszült érzés, afféle megfelelési kényszer vagy egyszerűen csak a hagyományos társadalom bélyege, amit nehezen tudok levetkőzni. Ezt sajnos ő észre is vette és egy kávézás közben meg is jegyezte, hogy néhány kolozsvári napja alatt konstatálta, hogy az itteni meleg közösség nagyon strainght acting, szerényen és visszafogottan, konzervativan és elég szürkén öltözik, igaz, találkozott ellenpéldával is, de a többség számára az ő stilusa "kirivó".
Ez érdekes példa volt, hogy mekkora szakadékok tátonganak egy húszmilliós metropoliszból jött meleg és a mi kis Kolozsvárunk meleg világa között, de általánosan véve, a romániai férfidivat fejlődésének és változásának igényét is hangsúlyozza ez. Igaz, kezdeményezések vannak, de a valós helyzet még igencsak eltér ettől.
Néhány kép és öltözet, amiben én is jól érezném magam. Már csak az akaratot kell megszerezni hozzá, a turkálók világában ma már a pénz nem lehet kifogás az izléses és kellemes megjelenésre.
Nem tudom, emlékszik e még valaki a „What woman want” című filmre, Mel Gibson és Helen Hunt főszereplésével? Dióhéjba foglalva, a nagy macsó soviniszta megleli méltó ellenfelét egy sexy munkapartnerben, akivel nőknek kell újramarketingelniük különböző termékeket. Persze a hapsinak fogalma sincs a szempillaspirál, a rimmel s a gyorsan száradó körömlakkról, s a szivacsos melltartórül is csak annyit tud, hogyan kell látatlanban azt eltávolítani egyéjszakás szexpartneréről.
VálaszTörlésMindez azonban megváltozik, mikor eme termékek marketingelését latolgatva Sinatra s Pinot Noire társaságában, főhősünk belezuhan a kádba, hol egy Deus ex machina jelentben a hajszárító is vele csobba eszméletlenné rázva őt.
A sztori most válik nekem igenis lényegessé, ugyanis főhősünk úgy ébred, hogy MINDENT HALL, AMIT A NŐK GONDOLNAK.
Uraim, kérem, ezt ne próbálják ki otthon. Nem működik.
Ellenben a sztori felvet egy igen kényes témát. Vajon a pasik tényleg képtelenek ráhangolódni a nők bajaira, vágyaira? Tényleg más bolygón születtünk? S vajon a melegek hol születtek. Ugyanis, köztudott tény (illetve, általánosan elfogadott közvélemény), hogy a melegek élnek-halnak a szépért, legyen az egy Rolls Royce Phantom, egy tetszetős háromdarabos Cerruti kosztüm, vagy épp egy 12 cm krokodil Gucci platform. De mi köti össze ezeket? Az a feltevés, ugyanis, hogy a melegek mind plázamániás őrültek, teljesen hibás. Ahogy minden nő sem plázamániás őrült. Ahogy nők terén is akad izéléstelenség, divatmánia, de –elvetve- természetesen, ízlés és stílus is. Hadd jegyezzem itt már most a stílus s a divatosság közötti óriási szakadékot.
Valójában a társadalmunk két torzszülöttjéről szeretnék itt zárójelet nyitni: a metroszexuálisokról s az neo-preppy-dandy pasikról. Hadd kezdjem az elején: amikor a 2010-es évek végén kezdett hozzánk is beszivárogni a bio s a natur s a trendi s az ápolt fogalma, először kezdtek honfitársaink tudomást szerezni a férfi kozmetikumokról, a mani-, pedi, és egyéb kűrökről, s nem utolsó sorban a vásárlás lehetőségeiről. Ez az újan szerzett hatalom, akkoriban még a jót szolgálta, hisz a férfiak végre hazaérve kegy kellemes tusfürdővel lemosták a gyárak hamuját, s akár még „szerencsések” is lehettek a hálóban, ha jól játszották szerepük. Ez is mutatja, hogy a nők igenis értékelik az ápolt, jól öltözött férfiakat. Azóta azonban egy tömegfertőzéssé vált a férfiak önápolása, mára egy teljesen új fogalmat teremtve, a metroszexuális fogalmát. Ez az a férfi, aki többet jár a fodrásszhoz, mint felesége, ápltabbak a körmei, mint az asszisztensnőjéé, s nem utolsó sorban, havi rendszerességgel látogatja a divat- s kozmetikai szalonokat. Még mindig nem lenne baj, ha egy idő után a feleség nem felejtődne el.
Tehát a kérdés valójában ez, szabadabb teret kaptak a férfiak, női oldaluk kimutatására, vagy tényleg nőiesedtek a férfiak? Evolució ez? A neo-prepy-dandy az új hódító, aki az angol felsőbb tízezer klasszikus öltözködését mímelve becsempészi magát a nők s férfiak szívébe? Meg kell vallanom, én is visszanézek az utcán egy jól öltözött férfi után, de nem vagyok biztos, hogy jól fogadnám, ha a páromnak egy szekrény kellene a kozmetikumjainak.
Talán kicsit elkanyarodtam a cikk alapgondolatától, de a divat védelmébe állva reflektálok egy mondatra, amit nemrég hallottam: „a modern divat egy görög tragédiát juttat eszembe” (parafrazálva...). ez igaz, de a problémát érdemes megfordítani: a modern divat a jelmezek végtelen palettáját állítja a modern tragédia szereplője rendelkezésére. Most már az lehet a vásárló, aki lenni akar. Tépett romantikus, zaklatott szatír, nemes, posztapokaliptikus lovas, vagy örök lovag. A szerepek naponta cserélhetők. Nem szégyen egy vásárlás meggondolása, ha cél szentesíti az eszközt. Ne rejtőzzön senki a pragmatizmus leple alá, ha a szépérzéke esetleg mést diktál. Nem neon-párdusmintákra gondolok, de egy jól választott zakó vagy egy jó pár cipő döntő lehet a first impressions kategóriában. S be kell vallanunk, a melegek igenis az első benyomásokra adnak. Sajnos néha ezeket soha nem lépik túl.