Felmenni arra az átkos kék oldalra nekem már teher, csömör és kissé undor is. Alig találni ott emberi tartást és célokat: beszélgetést, csevegést, érdekes, kiváncsi, RÁD, mint emberre hangolódni akaró férfiakat. Egyeten erő burjánzik és egyetlen cél van ott: szex. Csak ezért ülnek ott. Szex kell nekik reggel, este, délben és éjjel. Állandóan. És ezt olyan gátlástalanul és szabadon tudják tenni, hogy én ettől megrémülök. Nekem nem természetes állapot, hogy a fél város szétkurjon vagy végighágd Kolozsvárt csak azért, mert ez "egyszerűbb", mint egy kapcsolat vagy egy valódi barátság. Az exem jelenleg a szex rabja lett (mig nekem fél éven át kellett hallgatnom, hogy neki igen alacsony a szexéhsége). Ő ezt szabadságnak fogja fel, vágyainak kendőzetlen, burkolatlan elengedésének, a szakértők viszont szeparációs szorongásnak. Titkon vágyik a szeretésre mindenki, még a legkeményebbnek mutatkozó férfi is. De az a többségnek túlságosan megerőltető lenne, hogy lemondjon a fél város kurogatásáról és a valódi szeretetet legalább gyakorolni próbálja. Nem lehet azt könnyen, nekem se megy, belekerül abba önzőség, birtoklási vágy is néhanap. De a gyökerek még tiszták. Mit érezzek hát iránta, riántuk akik meg se próbálják? Megvetést? Nincs jogom ehhez. Sajnálatot? Az lebecsülés. Szánalmat érzek, szeretnék érezni, mert a szánalomban az én botlásaim, hibáim és gyötrődésem is benne van. A kolozsvári meleg férfiak élete alapjában véve erre az egy oldalra koncentrálódik. Aki néhanap ellátogat a klubba, ott sem talál sokkal másabb világot, legfeljebb nem olyan egyértelműen a szexbarlangban érzi magát, mint azon az oldalon. Úgy érzem rámnőtt, függővé tett és ez a függőség még csak nem is pozitiv érzésekkel, élményekkel tölt fel, hanem leszivja az energiáim, megfojt. A felületesség, a legolcsóbb, legállatibb szex amit én soha nem tudnék hétköznapinak, természetesnek venni. Néha kell...de minden nap? Minden egyes nap ugyanez?
Meglehet, nem a legjobb időszak kijelentetni azt, hogy az embert akivel éveket vagy egy öregségig együtt tudnék maradni nem Kolozsváron fogom megtalálni. Itt szörnyen kevés az a nyiltgondolkodású, melegségét elfogadó és abban szinte vallási meggyőződéssel hivő ember aki egy kapcsolatot vállala, szeretne. Még a legérettebb férfiaktól is azt hallani ott, hogy "nem hiszek kapcsolatokban", "nem voltam szerelmes", "nem akarok...", "nem tudok....", "nem...". A tagadás világában az igenlés előbb - utóbb meghal. Ha sokáig marad ott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése