A provincialitásról

Provinciális -e a kolozsvári meleg élet? A kérdés már születésében is elvetélt, hisz ez relatív fogalom. Azok számára, akik életük jelentős részét falvakban vagy a régió kisebb településein tengetik Kolozsvárra feljönni néha, belépni "a" klubba több, mint lehetőség és válogatás...a gátlások levetkőzése, a szabadság érzetének pillanatnyi illúzióját adja. Az ő szempontjukból tehát Kolozsvár NEM provinciális, valódi regionális központ. Ugyancsak ezt érezheti az egyetemista is, aki elhagyva az otthont - nemegyszer aprócska településeket, ahol a melegség megélésére semmi esély - kitárul előtte egy egészen új világ. Amíg meg nem tapasztalja, hogy ez sem mézesmadzag, addig nagyon élvezi és lubickol a lehetőségekben. Ha jó alkalmazkodó és nem törekszik komoly kapcsolatra, még jól is érezheti magát. Elvileg tehát az egyetemistáknak, akik nem léptek ki még a platóni barlang falain túl, Kolozsvár nem provinciális, hanem opportunista lehetőség. Mi a helyzet azokkal, akik viszont kívülről jönnek vagy megtapasztalták már a "barlangon" kívüli életet? Nagy szerencsémnek mondhatom, hogy a több száz kolozsvári profil közül sikerül mindig kiszűrni a külföldieket. Velük valahogy sokkal hamarabb megtalálom a közös hangot. Általában nyíltabbak  kedvesebbek, érdeklődőbbek (kivétel itt is akad, természetesen). Velük beszélgetve és néhány nagyobb város meleg életével kicsit jobban megismerkedve Kolozsvár provinciálisnak hat. Egy barcelonai fiú és egy franciaországi értelmiségivel sokat szoktam ezekről a problémákról beszélgetni, hogyan látják ők a mi kincses városunk meleg életét. Egyik Európa meleg központjából idekerülve érthetően elsőre provinciálisnak, unalmasnak és felületesnek találta a várost. Különösen meglepődött, hogy a román honfitársaink vehemensek, nagyon felületesek - örvendetes, hogy a magyarokról jobb véleménye van. Aztán néhány hónap távlatában megváltozott a véleménye, a barcelonai kavalkád után most már élvezi Kolozsvár provincialitását. Ott nem az a gond, hogy nem találsz egy meleg éttermet, bárt, dark roomot...hanem az, hogy már túl sok is van, az emberek emiatt klikkesednek,  felületesek lesznek, válogatósak és érzéketlenebbek. Kolozsváron nincs miben válogatni, hát emiatt talán barátságosabb (?).  A francia ellenben mást mond: érett férfiként, fél Európát bejárta már, neki Kolozsvár nemcsak a meleg élet szempontjából kicsi, de városként, közösségként is. Igaz, nagyon szereti a várost, hozzánőtt. A város varázsa ez talán, valamit "tud" ez a mi Kolozsvárunk. Mégis, az tagadhatatlan, hogy aki túljutott egyszer a barlang falán és meglátta az alternatívákat  annak jobban dukál egy nagyváros meleg élete, mint Kolozsváré. Átmenetileg legalább...