A rómeóról még egyszer

Az egyik barátom és néhány külsős is emlitette, hogy a meleg társkereső oldalról irott bejegyzésem túlságosan vehemensen ostorozza a helyi meleg közösséget, legalábbis azt a részét akik ott akarnak boldogulni igy vagy úgy. Szerinte "ha egy külső, heteró olvasó elolvassa a bejegyzést, ugyanolyan sanyarú véleményt fog látni a meleg világról, mint amit a román média vagy akár egy homofób mutat".  Nos, ha nem is ennyire radikálisan, de részben igaza van: ha LMBT aktivista lennék, akkor nem állnám meg a helyem az ehhez hasonló, személyes csalódásokon és tapasztalatokon alapuló, éppen aktuális lelki állapotomban megszületett, egyérteműen szubjektiv cikkekkel. Szerencsémre azonban, sem a blogom, sem jómagam identitásához nem tartozik célként, hogy kizárólag propagálást folytassak és a meleg világot, mint valami Mézmocsarat mutassak be, ahol minden tökéletes és vidám ("gay").  Amikor elkezdtem irni a blogot, a célom az volt, hogy elsősorban saját magamnak irjak és EGY véleményt, EGY perspektivát mutassak be a kolozsvári meleg világból. Az általam megélt jelenségek természetesen nem általánosithatóak, de minden bejegyzésemben igyekszek nagy témákat, általános megközelitésben bemutatni - természetesen, lehetetlen ezt objektiven tenni, hisz nem tudományos értekezést, hanem blogot böngész a kedves Olvasó.  Hogy tisztábban érveljek és mutassam be véleményem és tapasztalatom a kék oldallal, elmondom először - a pszihológia alapszabályaihoz hűen - a pozitiv tapasztalataim és élményeim:

- itt ismerkedtem meg minden olyan fiúval, akivel később - hosszabb, rövidebb időre - megismerhettem a szerelmet, boldog perceket és pillanatokat, még ha ezek saját játszmáim sorskönyvének részét képezték is, a szép emlékekért örvendek ennek

- hat év alatt több száz emberrel váltottam 1-2 szót vagy hosszú beszélgetéseket az országból vagy külföldről egyaránt, közülük kevesen ma a barátaim, vagy beszélgetőtársaim, néhányuknak sikerült a várost is bemutatnom legyen szó New Yorki egyetemi tanárról vagy dániai turistáról

- amikor profilt készitek magamról, pozitiv énképemen dolgozok és rájövök - sokszor pontosan a negativ tükrök jóvoltából - hogy mennyi sok vigyáznivaló értékem van

Ám ezek mellett ott van az oldal adta rengeteg negativum is, amit bár nem kellene személyes sérelemként megéljek...mégis, aggodalommal és felháborodással tölt el. Ezek a következők:

- a társkereső valójában szexkereső. Az emberek többsége csakis a szexért van fent és a felületesség, hedonizmus és "álljunk össze egy rövid, felelőtlenségre" hozzáállás olyan mértéket öltött, amiben nehéz ennél komolyabbat keresni. 

- Az embert ignorálni tudod (letilthatod a profilját). Ez szerintem alapvető empatikus készségeink mesterséges megtagadása, amit a XXI. századi technológiai vivmányokkal teli világban már mindenhol látunk (letilthatsz mindenkit facebookon, messengeren ahelyett, hogy a konfliktust személyes párbeszéddel old meg, ahogy ezt tenni kellene).

- Sokaknak ha képet küldök, ők nem teszik ugyanezt (nincs tisztességes játszma)

-A többségnek nemcsak a profilban nincs képe, de nem is képes adni magáról (paranoid diszkréció)

- rengeteg az álprofil, ahol nemegyszer nagyon kellemetlen fenyegetések, zsarolások és játszmák zajlanak

Ezek egy részét jómagam is elkövettem hibaként, szerencsémre nem űztem azonban ebből sportot. A helyzet meglehet, nem olyan vészjósló, mint ahogy én látom, de tény hogy egy kellemes kis meleg kocsmában ismerkedni spontánabb, őszintébb és jobb lenne, mint egy oldalon, ahol nem tudod kivel beszélsz és valójában miért is....