Meggyőződésem, hogy a melegségnek vagy biszexualitásnak aligha van köze a genetikához. Minden szexuális viselkedés, vonzalom a családból fakad. Azt visszük az ágyba, amit otthonról hozunk: ha otthon anyuka eltűnt az életedből három éves korodban, apádat nem ismerted és a nagyszülők egykeként tárgyakkal vettek körül, amelyeket te és csakis te birtokoltál kompenzálva valami olyasmit, ami sose volt, akkor nem csoda, hogy társkapcsolataidban olyan pasikat fogsz vonzani, akiket agyontömsz mint egy libát a szeretetvágyaddal fulladásos halálra ítélve. A fulladásos halál és a menekülés közepette aztán játsszuk a mártírt: én mennyit, de mennyit adtam. Vagy öt kiló szeretetet (btw: ki kérte?) és ő csak fél kilót adott. Aztán rájössz, hogy a panaszkodót a barátok is elhagyják. Dacolni gyermek önmagaddal lehet sokáig, van aki öreg koráig képes erre. De ne csodálkozzunk akkor, hogy katalizátorokat vonzunk be. Például érzelmi kapcsolatra nem vágyó biszexeket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése