I. bejegyzés: hogyan lettem én meleg?

A viszketősen heterós kérdést természetesen nem véletlenül tettem idézőjelbe, magam azt vallom, hogy meleggé nem leszünk, hanem legfeljebb beleszokunk egy állapota amelyre genetikai hajlamunk determinál. Ennélfogva azt is mondhatnám: úgy lettem meleg, hogy megszült anyám. Ez persze nem egészen így történt. Minden bizonnyal, ha egy harmonikus családba születek, ahol Freudnak nem lett volna könyvtárnyi irodalomra való anyaga, akkor legfeljebb biszexuális lennék, hisz genetikailag ugyan lehet hogy hordozom a "meleg gént" (Xq28 - Hamer 1993), ettől azonban még csak hajlamos lennék arra, hogy férfiak után futkározzak. Meleggé "metamorfizálódásomban" bizonyára nagy szerepet játszott apám - és úgy általában - a szellemileg jelenlevő férfi teljes hiánya a családban és gyermekkori környezetemben. Anyám hiánya már más lapra tartozik, erről később beszélünk. A nők begyes tumultusa a gyermekkori melegágynál ahhoz vezetett, hogy négy éves koromban Erdélyi Ganümédész barbie babáért sírdogált a rendszerváltást követő első évek kissé kongó - bongó boltjaiban. Halovány emlék ugyan, de 4 -5 évesen valamilyen szörnyű gyerekbörtönben (azt hiszem bölcsőde vagy óvoda volt a neve) a délutáni alvások végén az egyik fiúcska rendszeres pucajátékát figyeltem meglepő érdeklődéssel. Első olvasmányélményeim között a Batman és a Superman képregények magyarországi kiselejtezett, vagy ószeren vasárnap beszerzett példányai szerepeltek - természetesen hatalmas boxerekben feszítő szuperhősökről van itt szó. Ötödikes koromban, amikor először maszturbáltam már a padtársam volt az inspiráció forrása, igaz valami furcsa, megfoghatatlan kép formájában. Azt hiszem nem képzeltem el meztelenül. Hetedikes lehettem, amikor az akkor berobbant kereskedelmi csatornák szombat esténként még hevesen vetítettek az erotikus filmeket...soft pornót, fogalmazzunk így. Akkor már egyértelmű volt, hogy bár a néni szépen ugrál és lógnak ám hevesen a bögyei, a férfi izmos teste, karja, feneke és erős állkapcsa sokkal inkább felizgatott. Még akkor sem vettem a lapot, édenkerti vakságban afféle aszexuális identitással éltem 17 éves koromig. 11. osztályban aztán megnéztem a Brokeback Mountain (Túl a barátságon) című filmet. Felkavart a kettős életet élő férfi toposza, megrémített a boldogtalanságnak, fájdalomnak, bujdosásnak, félelemnek ez a filmvászonszerű, de mégis akkor annyira reálisnak ható ereje. Akkor tudatosult bennem, hogy egy ilyen élet, egy ilyen alternatíva áll vagy állhat előttem. Akkor tudatosult bennem, hogy meleg vagyok. Az élmény olyan volt, mint egy villlámcsapás: döbbenet, félelem, de eksztatikus felszabadulás - élmény is járt hozzá. Napokig bőgve aludtam el, majd lassan elmúlt ez a furcsa érzés. Megérkeztem önmagamhoz. Azóta keresem a fiúk, férfiak társaságát. Azóta próbálom önmagam valódi énjét megtalálni. Így "lettem" én meleg. http://www.youtube.com/watch?v=1QdJt9E-f2A&feature=fvst