Udvarolnak -e a melegek?

Faludy és Johnson

Ismét a naiv és az ideákban hívő szólal meg bennem. Azt mondják, a reményt és vágyainkat, álmainkat sosem szabad feladni, igy hát miért ne adhatnék szárnyakat én is gondolataimnak, vágyaimnak. Kamasz korom óta képzelődtem arról, hogyan fogom megismerni a fiút, akivel aztán szerelembe esünk és boldog barátságban leéljük az életünket. Érdekes, hogy legtöbb esetben én voltam az idősebb, az érettebb az álmaimban, harmincas éveiben járó, szakmai terveit beteljesítő férfi aki egy valamivel fiatalabb  -persze nagyon szép, jóképű, férfias, lázadó és energiával teli fiút - elvarázsol. Elképzeltem még a ruhát is, ami az első találka alkalmával rajtam van, jeleneteket, ágycsatákat és ami érdekes, az udvarlást is. Igen. Udvarlás. Néhány év és ez a fogalom a fiatal generációk számára - legyen szó heteró vagy meleg emberről - eltűnik. Az, hogy a másik nem egy tárgy és tulajdon nehéz persze megérteni egy szerelmesnek, nekem se igazán megy ez. De talán ez a kisebb gond. A nagy baj az, hogy a szexet és a testiséget ma már olcsón, sőt ingyen adják nemcsak a meleg, de a heteró világban is. A fiúk nem igazán udvarolnak, Valentin nap, születés és névnap vagy évforduló alkalmával vesznek lehet egy - egy csokor virágot vagy dobnak 1-2 átlagostól eltérő sms-t, egy youtube -linket facebookon és megoldottuk a problémát. Mit látunk a meleg világban? Udvarolnak -e a melegek? Kevesebben talán, mint a heteró világban, bár statisztikákat erről nehéz készíteni hisz maga a fogalom is szubjektív. Van akinek az is "udvarlás" hogy képes két találkozót kibírni anélkül, hogy szexre kerüljön sor. Mert a férfit alapjában véve a vadászösztön hajtja, természetes, hogy ha másik férfival keresi az együttlét örömét, akkor a társadalmi, lelki épülés és fejlődés, a művészet önmagáért való szépségéhez szorosan hozzátartozó udvarlást úgy hagyja ki, mintha az egy felesleges rituálé, mellébeszélés, időhúzás lenne. Minek ne essünk egymásnak, ha azt ezek nélkül is megtehetjük? Persze...meg lehet tenni, manapság mindenki ezt teszi és még csak lelkiismeret - furdalása sincs ezért senkinek. 

Amikor párkapcsolatot szeretnék építeni - még ha ehhez valahogy a tudatalattim mindig biszexuálist választ magának - szeretem ezt egy sor rituáléval, figyelmességgel, odaadással tenni. Legutóbbi fiúmmal - bár nagyon sok konfliktusunk is volt - számos olyan alkalmat éltem át, ami nagyon szép és felejthetetlen élményként marad meg számomra. Egyik szeretkezésünk előtt együtt olvastuk angol nyelven a Hobbitot, Shore zenéjére. Nyári habürdőnket talán egyikünk sem fogja elfelejteni, azóta sem volt ilyen élményem, sokáig nem is lesz még. Volt egy esténk, amikor sikerült táncra perdítenem az ő kedvenc zenéjére, de borozásaink után néhány együttlétünk az ágyban valódi szertartássá váltak és nem csak üres szex lett belőle, ahogy sajnos a kapcsolat végén mindketten éreztük. Tárgyak, efemér dolgok ezek első látásra: mégis, átminősítenek egy kapcsolatot, egy egyszerű szex - együttlétet valami emberivé. Hisz mi a különbség aközött, amikor két állatot látunk párosodni és aközött, amikor két férfi csak a szex miatt jön össze? Mi ebben az emberi? Ezek teszik azzá. A játék, az odaadás, a rituálék. 

A melegek közötti udvarlásnak egyik iskolapéldája Eric Johnson élete. A fizikai adottságaiban is gyönyörű balett- táncos, nyelvzseni és költő fiatalon lett rabja a XX. századi magyar költészet nagyágyújának, Faludy Görgynek. Éveken át kereste, hol is találhatja meg kedvenc költőjét, múzsáját, ideálját, míg végül Máltán sikerült elérnie. Össze is költöztek, forrása lett évtizedeken át a költőnek, a férfinak. Élettörténetét ITT olvashatjuk: